Mindenki pénzért dolgozik, de sok olyan tényező van, amit egy jó fizetés sem tud igazán kiváltani.
Ezeket a faktorokat járjuk körbe, miközben arra is rávilágítunk, hogy a munkaadói és munkavállalói boldogság kulcsa az csapatmunka, amiben a munkaadó őszintén, bizonyítékokkal és mellébeszélés nélkül vázolja fel a cégben a munkavállaló szerepét, a munkavállaló pedig ismeri magát olyannyira, hogy el tudja dönteni a magas fizetésért vagy más elégedettséget biztosító tényezőért megy az adott céghez, amihez lehet nem feltétlenül társul a vágyott juttatás. Bármi is legyen az, ha a munkavállaló nem azt kapja, amiért jelentkezett, valószínűleg lépni fog. Munkaadóként pedig nem kell mindenkivel ugyanazokban a túlhasznált és megunt dimenziókban versenyeznünk, mert nem mindenkit és nem bárkit akarunk felvenni. Viszont ezért ma már elengedhetetlen, hogy legalább azt az egy dimenziót megtaláljuk, amiben mi vagyunk a legerősebbek.
Naponta olvasom több fórumon és hozzászólásban, hogy miért csodálkozunk, hogy olyan sok kortársunk eldobbant külföldre, és hogy még milyen jól is teszi. Naponta tapasztalom meg barátaimtól, mikor tranzit állapotban valamilyen oknál fogva itthon tartózkodnak, hogy nekik nem alternatíva itthon dolgozni azokért a fizetésekért amik itt vannak. Vannak, akiknek ezek a tranzit ittlétek komoly szándék és cél által vezéreltek — ilyenek például egy régóta húzódó abszolutórium lerakása, a diplomához szükséges három hónapos szakmai gyakorlat elvégzése, családlátogatás, vagy mert életük szerelme itthon dolgozik, tanul. Mindemellett érthető azok döntése, akik azért vannak az adott külföldi országban, mert csak abban tudják azt a szakmát kitanulni vagy végezni, amit igazán szeretnének (tényleg nem fedünk le itthon minden iparágban minden funkciót).
Ismernünk kell magunkat és a szakmánkat mélyrehatóan azért, hogy el tudjuk dönteni, melyik hely a legideálisabb számunkra, és a legjobb befektetés a jövőnkre nézve.
Mindenki pénzért dolgozik, de az is nagyon fontos, hogy éppen ezt a jövőképünket és fejlődésünket lássuk meg abban, amit csinálunk, ami mellett döntést hozunk, és a munkánk, amivel a cégnek termelünk. Egy másik dolog, amire gondolnunk kell, mikor időközönként szakmai önértékelést végzünk, hogy mi az a tényező, amiért a mostani munkám végzem, ahol most vagyok? Vajon a bér vagy a szerep / felelősség miatt csinálom ezt? Akit pénzzel csábítunk magunkhoz, azt pénzzel is fogják tőlünk elcsábítani. De mégis mi a boldogság kulcsa: a magas fizetés vagy az elégedettségem (amihez lehet nem fog társulni a magas fizetés)? Bármelyik is legyen, ha már nem azt kapom, amiért jelentkeztem, valószínűleg lépni fogok. Mindenkinek vannak fent és lentek a munkájában — csakúgy mint az élet oly sok más területén — de ha több a lent, mint a fent, akkor a magasabb fizetés tényleg még mindig megéri?
Sok olyan tényező van, amit egy jó fizetés sem tud igazán kiváltani — hogy jól érzem magam a csapattársaim között és szívesen nevetek velük egy jót bármikor, hogy magamat adva, akár a munkaköri szerepemből kibújva megehetek velük egy finom menüt ebédidőben anélkül, hogy tovább kelljen a szerepet játszani, hogy felnézhetek és tanulhatok a vezetőmtől, vagy hogy büszke vagyok az ügyfeleimre, akikkel nap mint nap a kapcsolatot menedzselem és a szakértelmemmel szolgálom, hogy egy önkiteljesedő, egymást megértő és segítő, nyugalmi állapotban gondolkodhatok, tervezhetek, kísérletezhetek — azokkal a célokkal és teendőkkel, melyek megoldása érdekében a szervezetünk létrejött. Lehet ez az állapot, önmagunk kiteljesítése és egymás képessé tétele alatt létre is jön az álommunkánk, a mindennapi küldetésünk, miközben sokszor el is felejtem, hogy mennyiért csinálom mindezt, és hogy ez kevés vagy nem kevés. Őszintén, nem ismerek olyan embert, akinek ne lenne szüksége több pénzre vagy ne akarna több pénzt, mint ami most van neki. Az emberek mindig értékelni tudják az újabb extra forintokat a zsebükben. Azonban, ha olyan munkát végzünk, ami jól fizet, de nem sok más nyújt, akkor hosszú távon tényleg akarjuk ezt?
Az álommunkára nincs egy egységes és tökéletes recept — de jó hozzátevőket azért lehet hozzá válogatni.
Az álommelót nem lehet egy dimenzióban meghatározni, mert ugyan univerzális lények vagyunk, de mindannyian másképp működünk és máshogy vagyunk boldogok — így a munkahelyi környezetünkben is különbözően vagyunk azok. A keretrendszerek és kontrollok egyengetnek bennünket, azonban nagyon fontosnak tartom a lét szabadságát a munkához köthető helyzetekben is.
Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem dolgozni az első igazi munkahelyemen, egy pozícióvá váltam, önmagam halvány másai végezték a munkát nap mint nap, és egy ponton meg kellett állnom, és megkérdeznem magamtól: Hol vagyok én? Megbecsülést kapok másoktól de mindenekelőtt magamtól? A lét szabadsága ebben a kontextusban azt jelenti, hogy az egész énem benne van mindabban a munkában, amit csinálok, mert a munka életünk integrált része, életünk harmadát ezzel töltjük, így miért lennénk mások benne? A szigorú szabályrendszerek a cég- és vállalatirányítás működését és tempóját támogatják, de ennek nem szabadna felülírnia azt, hogy a munkahelyi környezetben is jól érezzük magunkat. Ekkor tanultam meg, hogy én olyan munkahelyen érzem jól magam, ahol önmagam lehetek és amihez társul valamennyi szabadságérzet is, miközben a feladataimat végzem. A fizetés is természetesen fontos volt, mint mindenkinek, de eltörpült amellett, ha ezeket megkaphatom a munkatársaimtól és a vezetőimtől.
Az az egy dolog, ami benned van, de egyik versenytársadban sincs.
Az álomállás összerakására nincs egy egységes recept, nekünk kell megtalálnunk a cégünk egyedi erősségeit, legalább egy-kettő olyan témakört, ami megkülönböztet bennünket a többi munkahelytől. Gondoljunk csak bele: Ha bárhol a világban, bármelyik cégnél dolgozhatna a következő kollégám, mégis miért dolgozna nálam? Azok a jellemzők, amik más cégekre is igazak, nem differenciálnak, és nem is fognak tudni eladni bennünket a leendő munkatársaink felé. Nem minden cégnek az irodája a legszebb, és nem is kell, hogy az legyen.
Minden cégnek meg kell találnia, vagy létre kell hoznia a maga dimezióját vagy dimenzióit, amiben érdemes versenyeznie vagy ringbe szállnia másokkal. Van és lesz, akinek több dimenziót kell majd alkalmaznia, hogy az igazi erősségét / erősségeit mint csapat és cég kellően ki tudja domborítani. Nincs értelme mindenkinek megfelelnünk. Az a cél vigyen minket előre, hogy a csapatunkba legjobban passzoló embereknek tetszünk, és ezért merjük felvállalni olyan tulajdonságainkat is, amire lehet a versenytársaink még nem is gondoltak, hogy kommunikálják magukról — de mi tegyük meg ezt a lépést. Itt például egy kolléga beszél őszintén és örömmel személyes fejlődéséről, hogy mennyi immateriális lehetőséget adott neki a cég a belépése óta. Itt a cégnek van egy saját belső szótára, ami a csapaton belüli kohézió erősítésére csak még jobban felteszi az i-re a pontot.
Forrás: https://dreamjo.bs/hu/company/labcoop
Cégünk erőssége lehet az is, hogy mindig kreatívan mondjuk el vagy írjuk le, hogy mit is csinálunk valójában.
Forrás: https://dreamjo.bs/hu/company/monster-code
Ez a cég például nagyon büszke Samura, aki nem az egyik kollégájuk, hanem:
Forrás: https://dreamjo.bs/hu/company/atoll-technologies-kft
Az ő Alumni hálózatuk a világ vezető egyetemein tanul. Vagy itt vannak ők, akik nyíltan kimondják a munka leírásában, hogy bár támogatják az otthonról végezhető munkát, mégis azt preferálják, ha az új munkatársuk szeret az irodában is a kollégák között dolgozni, mert a növekedés és az innováció egyik alapköve, ha egy légtérben is együtt vagyunk — és amúgy is, így válhatunk igazi csapatjátékossá.
Ha egy jó, frappáns története van a cégünk elindulásának, azt sem szabad magunknak megtartani:
Forrás: https://dreamjo.bs/hu/company/dyntell-software
Ilyen erősségeket rejthetnek magukban a munkaeszközeink (például ha a világ legfrissebb kutatásainak adatbázisához van előfizetésünk), az életterünk, hogy például van olyan rész, ahova elvonulhatunk, ha nagyon fókuszálnunk kell a napi feladatok során, a helyszín, ahol működünk (a Várban székelünk egy kocsma mellett), ha vannak plusz szolgáltatásaink a kollégák számára (angol magántanár, házi sörkészítő automata), a kollégák, ha egyik-másik munkatársunk olimpiai bajnok vagy kiváló cukrász az excel makrók készítése mellett, ha nálunk van a piac egyik legnagyobb izgalma, ha a méretünkből kifolyólag mi vagyunk a legnagyobbak vagy éppen legkisebbek, de a leggyorsabban reagálni tudók a változásokra, atechnológia, amit használunk (Node.js-ben fejlesztünk villanyautót), jó közlekedés adott körülöttünk (a Deákon az aluljáróban van a cégünk és tíz perc alatt ott vagyunk bármelyik ügyfelünknél a városban), családbarátság(nálunk az apák is elmennek GYES-re), diverzitás (50–50% a nemek aránya), növekedés és jövő (évi 30%-os növekedés, 5 év múlva tőzsde!).
Mi az az egy dolog, ami benned van, de egyik másik versenytársadban sincs meg? Ez csak rád jellemző, vagy ismersz még öt céget, akire ugyanígy igaz? Akkor kezdd újra. A mostani minden munkavállalónak tetszene? Ha igen, akkor fuss neki még egyszer, mert te nem mindenkit és nem bárkit akarsz felvenni.