A TELL Biztonsági Rendszerek Kft. Magyarország egyik vezető biztonságtechnikai vállalata, akik saját gyártóegységgel és kutatás-fejlesztéssel rendelkeznek. Az alábbiakban a cégnél dolgozó Tímea osztja meg tapasztalatait arról, miért választotta ezt a pályát, hogyan kezelte a női létéből adódó kihívásokat és mégis, miért nem cserélné el semmi másra.
Rövid interjúnk rengeteg olyan nő számára nyújthat segítséget, akik hasonló karrieren gondolkodnak, ugyanakkor a férfiak számára is tanulságos lehet, hiszen megmutatja, hogyan lehet támogatni a női szakembereket a szakmában való előrehaladásukban.
Interjúalanyunk: Benkő-Kurucz Tímea
Milyen pozícióban dolgozol most?
Projektmenedzser.
Mióta vagy a cégnél?
Kicsit több, mint egy éve.
Milyen arányban dolgoznak nők ebben a pozícióban és úgy általában a cégnél?
Jelentősen több férfi van ezen a területen, mint nő. Ez az arány a TELL-nél is megfigyelhető, nem sok nő van műszaki munkakörben.
Miért választottad ezt az iparágat/területet?
Már fiatalkoromban is vonzottak a műszaki területek és a „fiús játékok”, azonban mégis bölcsészkaron kezdtem az egyetemet. 2 év után rájöttem, hogy az nem nekem való és váltottam had- és biztonságtechnikai mérnöki szakra, ami sokkal inkább passzol hozzám.
Tetszik, hogy dinamikusan fejlődik, mindig van valami újdonság és nem mellesleg, ez egy nagyon pozitív szakma. Értem ezalatt, hogy akár lakossági, akár ipari szegmensben gondolkodunk, végül is segítünk az embereknek, hogy a lehető leginkább biztonságban érezzék magukat (persze 100%-os biztonság nem létezik), illetve hogy elérjék a környezetükben azt a kényelmi színvonalat, melyet szeretnének, és hogy megvalósítsák azt, amire korábban nem biztos, hogy volt lehetőségük.
Akadtak nehézségeid amiatt, mert nő vagy?
Igen – bár ennek nem kellene természetesnek lennie. Sokszor előfordult, hogy negatív előítélettel voltak irántam az emberek, mert szerintük ez nem „nőies” szakma, vagy mert egy nő nem lehet jó műszaki területen.
Hogyan kezelted ezeket a szituációkat?
Igyekszem nem felvenni az ilyen megjegyzéseket, jelzéseket, próbálok türelmes lenni. Mindenkinek meg kell tanulnia a 21. században elengedni ezeket a nemi sztereotípiákat és toleránsnak lenni. Szerencsére több eset is volt, amikor utólag elnézést kértek tőlem a korábbi negatív megkülönböztetés miatt, ami pedig abszolút felülírja a rossz tapasztalatokat.
Hogyan kezelte a cég ezeket a helyzeteket?
A kollégáim részéről soha nem kaptam negatív diszkriminációt vagy előítéletet. Sőt, nagyon támogatóak, udvariasak és segítőkészek velem.
Változott valami ezzel kapcsolatban a pályafutásod során?
Visszagondolva, szerintem egyre kevesebb a negatív megnyilvánulás a „férfias” területen dolgozó nők felé és ez kifejezetten üdítő. Valószínűleg közrejátszik, hogy a mai világban tényleg próbálunk toleránsabbak lenni embertársunkkal, illetve, hogy már férfiak is megtalálhatóak „női” szakmákban; már nem minden fekete-fehér.
Mit javasolnál azoknak a nőknek, aki hasonló karrieren gondolkoznak?
Csak nyugodtan! Mindenkinek joga van azzal foglalkozni, amivel szeretne, amiben kiteljesedhet és élvezettel teszi, legyen az „fiús” vagy „lányos” szakma. Életünk jelentős részét munkával töltjük, ezért olyan területet kell választani, ahol jól érezzük magunkat.
Érdekel milyen a cégnél dolgozni? Csekkold a DreamJobs profiljukat, íratkozz fel hozzájuk, hogy elsőként értesülj a nyitott pozíciókról!
