Új trend jelent meg a közösségi médiában, amely futótűzként söpör végig a világon: a Quiet Quitting, azaz a csendes kilépés. Alapja az, amikor a munkavállaló munkáját haszontalannak és értelmetlennek véli. Emiatt a legkevésbé sem motivált, sőt, akár kiégéstől is szenvedhet. Mindez pedig abban is megmutatkozik, hogy a munkavégzés terén csak a kötelezően elvárt minimumot hozza.
De mi az a csendes kilépés?
Habár a “quit” szó kilépést jelent, a fenti szókapcsolatban sokkal inkább azt jelenti, hogy az adott munkatárs felhagy azzal a törekvéssel, hogy odategye magát a munkában. Már nem fontos neki, hogy célokat tűzzön ki és érjen el, vagy feljebb lépjen a ranglétrán. Egyszerűen nem látja mindennek értelmét, vagy úgy véli, hogy ez nem éri meg neki. Megteszi azt, amiért fizetik, elvégzi a neki osztott feladatokat, de munkaidőn kívül éli saját életét, és magát helyezi előtérbe.
A Quiet Quitting leginkább a GenZ tagjait érinti
Lynn Taylor munkahelyi szakértő szerint a trend a koronavírus időszakában minden generációnál érzékelhető volt, de leginkább a Z generáció érintett.
Ők ugyanis úgy gondolják, hogy az életnek nem a munkáról kell szólnia, mert annál sokkal több rejlik benne. A járvány miatt távmunkába kényszerült munkavállalók nagy részénél elmosódtak a munka és magánélet közötti határvonalak, ami a pozitív előnyök mellett számos negatív következménnyel járt. Bár a flexibilis (otthoni) munkavégzés csábítóan hangzik, valójában magában rejti a 24/7 munkavégzés veszélyét is. A munka-magánélet egyensúlyban így jóval csábítóbbá vált a magánélet felé dönteni a mérleget.
Ugyanakkor a GenZ tagjai látják, hogy a munka hajszolása mit okoz szüleiknél: folyamatos stresszt és túlórát. Így okosabb döntésnek vélik, ha megtisztelik magukat azzal, hogy többé nem túlóráznak és fontosnak tartják a magánéletüket. Arra törekednek, hogy a potenciális stresszforrást jelentő munkahelyi tényezőket minél inkább csökkentsék, vagy teljesen kizárják az életükből.
Munka és magánélet, meg az egyensúly?
A Quiet Quitting trend egyébként alaposan megosztja az internet közösségét. Egyesek szerint mindez arról szól, hogy megfelelően húzzuk meg a határvonalakat. Azaz csak annyi munkaórát dolgozzunk, amennyit ki is fizetnek, és törődj magaddal is - és ez teljesen helyénvaló.
Persze akadnak olyanok is - leginkább a vezetői pozícióban dolgozók -, akik egyáltalán nem értenek egyet ezzel a világnézettel. Egy CEO szavaival élve: “A legtöbb munkahely felépítése háromszög alakú: alul vannak a legtöbben, felül a legkevesebben. Ahhoz, hogy elérd a C-Suite-ot (legfontosabb felsővezetői pozíciók gyűjtőneve - a szerk.) készségekre van szükséged (...) Muszáj beletenned időt és munkát. A minőség erőfeszítést igényel. (...) Kortól függetlenül én még nem láttam olyan felsővezetőt vagy CEO-t, aki nem fektetett be 10.000 vagy még ennél is több órányi állhatatos munkát. Akkor lesznek sikereid, ha mindent megteszel az ügy érdekében. Értem, hogy a sikert mindenki máshogy értelmezi, de ha vezető pozícióra vágysz… a Quiet Quitting nem tűnik túl életképesnek.”
Egy biztos: a Quiet Quitting nagy kihívást jelenthet a HR szakértők és vezetők számára. Hiszen ha egyre többen kezdik követni ezt a gondolkodásmódot, akkor lehetséges, hogy komoly reformokra lesz szükség a munkaerőpiacon.
