Dudás Márta egy nem hétköznapi munkát hagyott maga mögött az új sikerek reményében: zongoratanárnőként elismerésben és eredményekben gazdag karriert épített fel. 10 év után váltott, és a szoftverfejlesztésben látta meg azt a lehetőséget, ahol folyamatosan fejlődhet. Nem volt egyszerű mindent elölről kezdenie, de nem fordulna vissza.
Mivel foglalkoztál, mielőtt karriert váltottál?
Zongoratanár, kamaraművész szakon végeztem először, utána szereztem egy egyetemi szintű művelődésszervező diplomát, majd egy mester zongoratanári diplomát. Ezek után jött a váltás, elvégeztem egy kétéves OKJ-s szoftverfejlesztő sulit. Az előző szakmámban, hogyha a három gyerekszülés időszakát nem számolom, tíz évet töltöttem munkával.
Miért váltottál ennyi év után?
A pedagógus életpályamodell mellett nem feltétlenül tud motivált maradni az ember, nem marad rá kapacitása. Teszi a dolgát, és egy csomó olyan felesleges adminisztrációs terhet rónak rá, amik elveszik a lelkesedését. Nagyon szerettem a szakmám, de láttam a körülöttem lévő nyugdíjaskorú kollégákat, akik már belefáradtak ebbe, ezért úgy döntöttem, hogy addig váltok, amíg még tudok. Ezen kívül a gyerekeim nőnek, és anyagilag egyre nagyobb kihívást jelentenek, úgyhogy azt gondoltam, hogy egy olyan szakmára váltok, amiben jobban tudok egzisztenciálisan is boldogulni.
Annak is része volt benne, hogy szeretem a szakmai kihívásokat, és ebben az ágazatban nagyon tetszik az, hogy dinamikusan változik. Folyamatosan fejlődik a környezet, a technológiai háttér, és a programnyelvek struktúrája. Nem lehet hátradőlni és beleöregedni, mindig ad valami frisset, tanulási lehetőséget.
Hogy esett a választásod az IT szektorra?
Az ember olvassa a híreket, és hallja is, hogy ebben az ágazatban nagy a munkaerőigény. Ezen kívül emlékeztem arra, hogy jó voltam matekból, és szerettem is, ugyanakkor nem voltam biztos benne, hogy alkalmas lehetek erre a pályára, ezért egy ingyenes, állami OKJ-s képzésre mentem el. Úgy gondoltam, hogy ha nem jön be, kiderül félév után, hogy teljesen vakvágány volt, akkor nem vesztettem semmit. Bootcamp képzésbe nem akartam belefogni, mert nem mertem anyagilag akkorát kockáztatni.
Milyen volt az OKJ-s képzés?
Azt tudni kell, hogy a csoportban 16-an indultunk és négyen végeztünk. Nem feltétlenül azért, mert annyira erős volt a képzés színvonala, hanem mert a jelentkezők motiváltsági szintjei különböztek. A csoportból egyedül én helyezkedtem el ebben a szakmában, a többiek, akik befejezték, nem váltottak.
Az, hogy kihoztam belőle, ami benne volt, nagyrészt annak köszönhető, hogy ha valamiben eltökélt vagyok, akkor abba sok energiát fektetek. Ezzel nem azt mondom, hogy csak rajtam múlt, mert kellett hozzá a szuper programozás tanárunk is, aki nagyon jó alapokat adott. Felkeltette és fenntartotta az érdeklődést.
Mennyire volt egyszerű elhelyezkedni?
Nagy szerencsém volt ebben, vagy az is kellett hozzá. Elkezdtem az álláskeresést az OKJ-s képzés első évének a végén, amiért természetesen mindenki hülyének nézett, mert még semmi nem volt a kezemben. Állásbörzékre jártam, és összességében olyan 7-8 állásinterjún voltam. Vegyes tapasztalatokat gyűjtöttem, sokféle felvételiztető módszerrel találkoztam. Nekem a nehézséget az jelentette, hogy hiába voltam jól kvalifikált egy bizonyos területen, az semmilyen előnnyel nem járt, mert itt sem szakmai tapasztalatot nem tudtam felmutatni, sem bármilyen végzettséget, csak a lelkesedésemet.
Végül a mostani helyemen elég erős volt az intuitív nyitottság arra, hogy felvegyenek, és elsősorban a hozzáállásom miatt történt így. Úgy fogalmazott a főnököm, hogy a hozzáállásom reménykeltő egy jövőbeli jó szakemberséghez. Egyébként minden szakmaváltónál nagyon fontos szerintem a munkaadók szempontjából, hogy az, aki bevállal egy ilyen váltást, garantáltan motivált.
Mit csinálsz most?
Munkakörömet tekintve szoftverfejlesztő vagyok, de mivel egy nagy létszámú cég kis létszámú IT osztályán vagyok, a munkakörök gyakran átfedik egymást, tehát itt rendszerüzemeltetési, hálózati, hardveres feladatokba is bevonódok. De amit a legjobban szeretek, és amivel a legtöbbet foglalkozom, az a szoftverfejlesztés.
Mi segített a váltásban, aztán fenntartani a lendületet? A nagy változásokkal járhat bizonytalanság.
Szerintem ez nagyrészt személyiség kérdése. Általánosságban, aki a szakmaváltás döntését meghozza, az elég céltudatos. Tisztában van azzal, hogy a szakmaváltás valaminek az elvesztésével, ugyanakkor valami újnak az elnyerésével jár. Ez nyilván akkor igaz, ha nincs kényszerítő körülmény és önszántából vált valaki, mert akkor szerintem már benne van az újdonság keresése és a tanulni vágyás.
Én ha nehézséggel találkozom, ahhoz úgy állok, hogy az egy jó dolog, mert van mit megugranom. Addig nem eresztem a csontot, amíg meg nem rágtam. Szóval kihívásnak éltem meg a váltást, és a nehézségek csak erősítették bennem az elhatározást, hogy megoldjam, és elérjem a célt, legyen az akár csak az iskola elvégzése. Arra viszont kitérnék, hogy a családom részéről ez nagy áldozat volt, és az ő támogatásuk sokat számított. Amikor az a kérdés merült fel bennem, hogy ér-e ez ennyit, akkor ők voltak azok, akik azt mondták, hogy igen, csináld, hiszünk benned. Ez lendített leginkább tovább.
Volt olyan mélypont, amikor szükség volt erre?
Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az előző szakmámban sikereket értem el, eredményes voltam. Amikor új területre téved az ember, és kudarcélményekkel szembesül, azt ennyi idősen talán egy kicsit nehezebb feldolgozni, főleg hogyha már előtte valamit letett az asztalra, és az önbizalma megerősödött abban, hogy amit csinál, az jó. Ehhez képest egy új helyen ugyanazokkal a paraméterekkel indulok, mint a 20-22 éves csoporttársaim, és ezt valahogy kezelni kell, hogy ne érintse rosszul az önértékelésem. Egyébként még a jelen pillanatban is van olyan néha, hogy úgy érzem béna vagyok abban amit csinálok, miközben nem, csak nincs annyi év a hátam mögött, ami egy hasonló korúnak már megvan.
Ez a tanulási folyamattal együtt jár, gondolom zongoratanárnőként láthattad azt is, hogy a diákok hogyan küzdenek meg ezzel.
Pontosan, csak ha az ember szakmaváltó, ezt egyszer már végigjárta. Egyszer már volt pályakezdő, és már megjárta a lépcsőfokokat, eljutott valahová. Egy új szakmában, mindegy, hogy hány éves, elölről kell kezdeni. Ha szerencséje van, és nekem szerencsém van, ezt a kollégák nem éreztetik. Nálunk mindenki nagyon támogató, segítőkész, és azokat a képességeimet, amik ettől függetlenül megvannak, elismerik, tehát nem a jelenlegi szakmai tudásom alapján ítélnek meg.
Gondoltál-e arra, hogy mi van akkor, ha rosszul döntöttél?
Nem. Ez megint speficifikus azt gondolom, én olyan szakmát hagytam el, ahol olyan munkaerőhiány van, hogy bármikor vissza tudnék menni, akár két hét múlva. Egyébként szerintem szintén általános dolog, hogy a karrierváltók számára nagy felelősség, hogy elhagyják a korábbi szakmájukat. Én ezt azért mertem megtenni, mert nem a bizonytalanba ugrottam bele. A korábbi munkahelyemre való visszatérés szinte garantált, úgyhogy ha nem jött volna be, vagy nem jönne be ez az út, bármikor vissza tudok menni. Ez nagy biztonsággal tölt el.
El tudod képzelni, hogy lesz még váltás az életedben?
Jelenleg nagyon jól érzem magam a munkahelyemen.Viszont nőnek a gyerekeim, így a szabad kapacitásaim is, ezért talán az ismereteim bővítésére helyzném a hangsúlyt.
Mit tanácsolnál azoknak, akik már gondolkodnak a karrierváltáson, de még hezitálnak?
Azt, hogy döntsenek felelősségteljesen. Gondolják át, hogy miről mire váltanak. Fontos, hogy előtte felmérjék, hogy egyáltalán megvannak-e a készségeik és képességeik a második szakmára, hogy feltegyék a “mit adok fel miért?” kérdést. Szerintem érdemes akár olyan szempontból is átgondolni, hogy vissza tudnak-e térni az eredeti szakmájukba. Az biztos, hogy én a gyerekeimet is arra fogom ösztönözni, hogy ne féljenek új dologba belevágni, és a lifelong learning egy létező dolog.
Azt még hozzátenném, hogy mondjuk egy IT-s szakmára való áttérés életritmusban is nagy különbséget jelent, tehát ha valaki hajlamos rákattanni a munkájára, azt itt megteheti, hazaviheti és agyalhat még. Ha valaki korábban egy számára érdektelen szakmában dolgozott, és hirtelen egy olyan szakmába keveredik, ami nagyon érdekli, kihívásokkal jár, akkor érdemes felkészülni az életritmus átalakulására is.
Ez a tapasztalatod?
Igen, de ez is átgondolt volt a részemről, felmértük, hogy nőnek a gyerekeink és az együtt töltött időnek inkább a minősége, mint a mennyisége számít.
Visszatérve az előző kérdésedre, azt gondolom, hogy a váltás egy szuper dolog, és aki erre nyitott, azt csak ösztönözni tudom. Jó lenne, ha nem félnének az emberek, és nem gondolkodnának úgy, hogy “én ezt nem tudom megcsinálni”. Azt tanácsolnám, hogy ne féljen, igenis vágjon bele, aki már érzi, hogy váltana, mert meg lehet csinálni.
Te is karriert váltottál? Meséld el nekünk, hogyan csináltad. Jelentkezz itt és mi felvesszük veled a kapcsolatot.
Még több érdekességért csatlakozz a Reloaded - Karrier újratöltve csoportunkhoz!
Olvasnál még karriersztorikat? A Reloaded - Karrierváltás kategóriában még több inspiráló történetet találhatsz.