Kovács Réka Katalin eredeti végzettségétől egészen távol találta meg a helyét, miután a karrierváltás mellett döntött. Évekig foglalkozott takarmánybiztonsággal, de a köztisztviselői bér nem hagyott valódi mozgásteret az életében, így bátyja példáját követve a programozás felé vette az irányt, és egy IT outsourcing cégnél gyűjti a tapasztalatokat.
Mi az eredeti végzettséged, mivel foglalkoztál korábban?
Agrármérnökként végeztem, és egy rövid kitérő után rögtön a Nébih-nél kezdtem dolgozni takarmánybiztonság vonalon. Majdnem tíz évet töltöttem ott. Imádtam, nagyon jó volt, sok mindent csináltam.
Miért döntöttél úgy, hogy elhagyod az agrármérnöki pályát?
Ez gyesen fogalmazódott meg bennem. Az egyik alapvető motiváció a jövedelem volt, szerettem volna kicsit nagyobb bevételt elérni. Egyedül nevelem a gyerekemet, és a köztisztviselői bér egyszerűen kevés volt ehhez, illetve az egyéb lehetőségek, mint például a home office. Az a fajta rugalmasság, ami az IT-ban elfogadott, ott nem volt meg.
Ezen kívül elgondolkodtatott, hogy mindig nagyon élveztem, ha olyan feladatom volt, amihez inkább a logikai agyamat kellett használnom, ezért jó ötletnek tűnt a programozás. Azt gondoltam, hogy ezzel nem csak jobban tudok keresni, de még szeretni is fogom.
Miért épp a programozás? Sok minden van, ami izgalmas és élvezetes, hogy esett a választásod pont erre a szektorra?
Nálam két lehetőség merült fel. Az egyik a programozás volt, talán amiatt, mert a bátyám programozó, a másik a coaching, mert több olyan visszajelzést kaptam, hogy jó lehetnék benne. Valamiért azt éreztem, hogy ebből a kettőből kell választanom, és végül a programozás nyert. Egyrészt talán azért, mert azt gondoltam, hogy biztosabb megélhetést tud nyújtani, másrészt a Codecoolnál volt egy olyan lehetőség, hogy ha az első etapban nem tetszik, akkor összesen 20 000 Ft-ot kell visszafizetni. Így nagyobb tét nélkül kipróbálhattam, hogy szeretem-e ezt csinálni vagy sem.
Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?
Abszolút, túl is szárnyalta őket. Azt érzem, hogy a helyemen vagyok. Annak ellenére is élvezem, hogy olyan projektekben is részt vettem, amik talán nem voltak annyira jók, de az örömszintem mégis magas volt. Úgyhogy jó döntés volt.
Most mivel foglalkozol pontosan?
Tesztautomatizálással foglalkozom egy IT outsourcing cégnél. Ma még éppen az Erstének dolgozom, de jövő héten már a Lufthansának fogok, más technológián. Jelenleg webes szolgáltatások tesztelését végzem, szokták ezt kicsit általánosabban backend tesztelésnek hívni, a Lufthansánál pedig inkább frontend oldalról fogok tesztelni, tehát azt a felületet fogom használni én is, amit a felhasználók látnak.
Az, hogy egy outsourcing cégnél dolgozol azt is jelenti, hogy olyan, mintha mindig új munkahelyed lenne. Hogy esett a választásod erre?
A Codecoolnál van egy féléves gyakorlat, és egy egyéves munkaszerződés, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy annál a cégnél, ahova a suli után megyünk, másfél éven keresztül maradunk. Amikor végeztem, többen is kerestek tesztelőt, többek között az az outsourcing cég is, akiknél dolgozom.
Az volt az elképzelésem, és egyébként igazam is lett, hogy egy outsourcing cégnél lehetőségem van arra, hogy ezt a másfél évet különböző cégeknél, különböző technológiákat és dolgokat megismerve töltsem el. Úgy gondoltam, hogy nagyon fontos, főleg az első években, mindenféle tapasztalatot és benyomást összegyűjteni. Például azért, hogy megtudjam, hogy mit szeretek jobban csinálni, backendet tesztelni vagy frontendet? Ráadásul így több vállalati kultúrába tudok betekinteni.
Hogy látod, maradsz majd az IT outsourcingon keresztüli munkavállalásnál, vagy később váltasz?
Még nem tudom. Az outsourcing esetében is előfordul, hogy azon keresztül dolgoznak 10 éveket egy cégnél. Az interjún elmondták például, hogy lehet rövidebb, pár hónapos, és hosszú, többéves projekteket is vállalni. Maga az outsourcing nem határozza meg az időtartamot, inkább egyfajta rugalmasságot ad arra, hogy több dolgot kipróbálj anélkül, hogy ténylegesen munkahelyet váltanál.
Egyelőre élvezem azt a fajta szabadságot, hogy azt mondhatom, köszönöm, nekem ebből elég volt ennyi, keressünk valami mást. És nem nekem kell keresni, hanem megkeresik nekem.
Visszakanyarodnék az első lépésekhez, vagyis a karrierváltás pillanatához. Hogyan indultál neki a karrierváltásnak, miután megfogalmazódott benned, hogy a Nébih-hez már nem mész vissza, és nem is agrármérnökként folytatod?
Amikor eldöntöttem, hogy a programozást választom, megnéztem a jelentősebb képzési lehetőségeket, és csináltam egy Excel táblázatot, amibe beleírtam az egyetemi és OKJ-s képzéseket, illetve a bootcampeket. Összehasonlítottam, hogy melyik mennyi időt, pénzt, és milyen elfoglaltságot jelent, és olvasgattam a fórumokon, hogy miről mit mondanak. Ez a táblázat sokat segített.
Az OKJ-s képzéseket túl kevésnek éreztem, a felsőoktatásban pedig sok évet töltöttem el, és nem volt kedvem visszamenni. Azt éreztem, hogy nekem ehhez már nincs humorom. Végigéltem azt is, hogy hiába végzel egy jó helyen, amikor kikerülsz onnan, a gyakorlati részt újra kell tanulnod. Így aztán számomra vonzóak voltak azok a gyakorlatorientált képzések, amiket a bootcampek ajánlottak. Fontos volt az is, hogy a bootcampek segítenek elhelyezkedni, ez a fajta ígéret megfogott. Ahogy említettem, a Codecoolnál lehetőség volt kipróbálni a képzést, így azt éreztem, hogy semmit nem veszítek, ha elkezdem. Aztán eszembe sem jutott abbahagyni.
Volt valami meghatározó dolog, ami segített a váltásban?
Három dolgot tudok mondani. Egyrészt azt, hogy láttam a bátyámat, ahogy egy kicsit kocka gyerekből igazán jó fej felnőtté vált az évek alatt, miközben ebben a szakmában dolgozott. Egyre nyitottabb, ügyesebb és okosabb lett. Egyfajta pozitív példakép volt a bátyám és a személyiségfejlődése.
Másrészt mellettem álltak a barátaim, akik támogattak és biztattak. Amikor elkezdtem a sulit nagy volt a kétely, például amiatt, hogy el tudom-e végezni, kellően okos vagyok-e, de ők hittek bennem.
Harmadrészt egyszerűen az volt a helyzet, hogy nem volt más választásom. Az lebegett előttem, hogy ha visszamegyek az előző munkahelyemre és annyit keresek, amennyit kerestem, abból nem fogunk megélni. Egyértelmű volt, hogy valamit lépni kell. Amikor elkezdtem a sulit, volt bennem egy olyan érzés, hogy ez egy egyutcás dolog, itt nem lehet visszafordulni, nincs B terv, ha törik, ha szakad, végig kell csinálnom. Csak az volt a kérdés, hogy hogyan fogom végigcsinálni, és nem az, hogy végig fogom-e. Ez egy nagy motiváció is: amikor azt gondolod, hogy nincs visszaút, hogy nem lehet visszafordulni. És amikor eldöntöd, vagy egyszerűen abban élsz, hogy nincs visszaút, akkor az adott helyzet megoldását mindig előre felé keresed, és nem gondolsz arra, hogy most inkább feladom.
Te hova szeretnél eljutni? Oda, hogy ne kelljen a munkalehetőségek miatt aggódnod, vagy hogy mindennap azt csinálhasd, amit imádsz? Oda, hogy kényelmesen megélj, vagy hogy ne legyen gond, ha a saját időbeosztásod szerint szeretnél dolgozni? A Codecool programozóképzésén minden eszközt és készséget a kezedbe adunk, hogy megalapozd a karriered az egyik legnagyobb hiányszakmában – és úgy alakítsd, ahogy szeretnéd.
Volt olyan mélypont, amikor úgy érezted, hogy mégsem fog menni a karrierváltás?
Nekem egy egészségügyi mélypont jött el, amikor a szervezetem azt mondta, hogy ezt a terhelést nem bírja. Ezen kívül volt példa arra is, hogy meginogtam magamban és azt gondoltam, hogy ez nem megy, nem fog sikerülni. Olyankor a suli mentori támogatási rendszere mindig segített. A suliban lehetőség van arra, hogy egy mentor egy órán keresztül személyesen veled foglalkozzon. Ezeken a konzultációkon nem csak szakmailag adnak támogatást, hanem emberileg is. Ha esetleg azt éreztem, hogy nem látok ki az erdőből, el vagyok veszve, nem is elsősorban azt mondták meg, hogy figyelj, indulj el itt jobbra vagy balra és ki fogsz jutni, hanem inkább azt tanították meg, hogy ilyenkor milyen más mentális állapotot kell felvenni ahhoz, hogy megtaláld az utat.
El tudod képzelni, hogy egyszer még váltasz?
Most nincs bennem ilyen vágy, jelenleg egy új szakmában vagyok junior. Biztosan el kell egy 10-20 évnek telnie ahhoz, hogy legyen. De az az igazság, hogy az IT szektoron belül annyi mindent lehet csinálni, hogy ha egy kicsit más irányba szeretnék elmenni, akkor simán meg lehet tenni. Szerintem ebben a szektorban folyamatos megújulásra és változásra van lehetőség, és bár még nincs ilyen irányú tapasztalatom, de talán kell is, hogy egy kicsit mindig változz a világgal. Szóval én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az IT szektorban maradok, de lehet, hogy egy kicsit más szerepköröket vállalok majd.
Mit tanácsolnál azoknak, akik még hezitálnak?
Ne hezitáljanak, vágjanak bele. Nyilván nehéz, de én azt hiszem, hogy sok esetben a váltások egyben tűnnek nagyon nagy falatnak, és ettől hátrálunk vissza. Fontos, hogy azt a hatalmasnak tűnő falatot leaprózza az ember, és lássa, hogy mit kell most tennie a változáshoz. Ha feldaraboljuk kisebb falatokra, akkor az már általában nem annyira ijesztő. Hirtelen mindenre azt hisszük, hogy nagy dolog, pedig csak mindig a következő lépést kell megtenni.
Te is karriert váltottál? Meséld el nekünk, hogyan csináltad. Jelentkezz itt és mi felvesszük veled a kapcsolatot.