Ma már a munkaerőpiac szinte minden területén jelen vannak a nők, ráadásul egyre többen dolgoznak vezetői pozícióban is. Ám még mindig vannak olyan szegmensek, ahol kevesebb női munkavállaló dolgozik, vagy ahol a férfiak által dominált környezetben kell dolgozniuk és számtalan nehézséggel kell szembenézniük. Az ugyanolyan munkafeltételek, egyenlő bérezés vagy karrierépítés lehetőségei közel sem valósulnak meg mindenhol, ami továbbra is hatalmas problémát jelent.
Az USA Fizetésegyenlőségi Bizottsága szerint 2059-re tudja elérni azt a társadalom, hogy a nőnemű munkavállalók ugyanannyit keressenek, mint férfi társaik.
A Nőnap mellett fontos dátumnak tekinthetjük még március 14-ét, ez ugyanis az “Egyenlő Fizetés Napja” (Equal Pay Day), amit eredetileg „Nemzeti Fizetés Egyenlőtlenség Napjának” hívtak. Létrehozásának célja az volt, hogy felvilágosítsák a társadalmat a nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenségre.
Hogyan kerültek be a nők a munkaerőpiacra?
A női munkavégzés története több ezer évet ölel fel. A nők valamilyen beosztásban mindig is dolgoztak, de munkájuk típusa és a státusza időtől és helytől függően nagyon eltérő volt.
Az ókori társadalmakban a nők gyakran férfiak mellett dolgoztak a szántóföldeken, terményt és állatokat gondoztak, de más fizikai munkát is végeztek. Emellett például gyógyítóként mindig is fontos szerepet töltöttek be a társadalomban. Ahogy azonban a társadalmak hierarchikusabbá és patriarchálisabbá váltak, a női munka leértékelődött, és a nőket alárendeltebb feladatokra szorították.
Az ipari forradalom előtt a nők többsége otthon maradt, hogy gondoskodjon a családjáról és a háztartásról. A 19. században a textilgyártásban és más iparágakban szükség lett a női munkaerőre. Munkába állásuk azonban még mindig nagyon korlátozott volt. Ha el is helyezkedtek, az általuk végzett munkáért jellemzően alacsony fizetést kaptak, mindemellett pedig nem volt megbecsülésben részük.
A 18. és 19. századi ipari forradalom idején a nők által betöltött, elsősorban mezőgazdasági munkákat a gyári munka váltotta. Mindezt akár veszélyes körülmények között - gondoljunk csak például a “Rádium Lányokra”, akiknek történetét 2018-ban még filmen is feldolgozták. A nők egyéb szakmák mellett háztartási alkalmazottként, tanárként és nővérként is dolgozhattak. De folyamatos diszkriminációval szembesültek, és kezdetektől fogva kevesebb fizetést kaptak, mint a férfiak, még ha ugyanolyan munkakörről is volt szó.
Az első és második világháború idején a nők voltak a gazdaság mozgatórugói, de erőteljesen támogatták a hadsereget is. Olyan munkákat is elvállaltak, amiket előtte csak a másik nem végzett, hiszen eközben a férfi munkaerő a csatatéren harcolt.
Például lőszereket, fegyvereket előállító gyárakban dolgoztak. Ők szerelték össze a fegyvereket, töltötték meg és tesztelték azokat. Mivel a férfiak nagy része elhagyta a termőföldeket, a nők felvették a mezőgazdasági munkások szerepét is. A nők feleltek a tömegközlekedésért, de szerelőként is dolgoztak. Még a néhai II. Erzsébet királynő is megszerezte az autószerelői bizonyítványt. A nőknek mindig kiemelkedő szerepük volt a betegápolásban és nem volt ez másképp a világháborúkban sem: ők ápolták, gyógyították a sebesült katonákat.
Az 1960-as években az egyre növekvő feminista mozgalom és a nők jogaiért folytatott küzdelem hatására egyre több nő kezdett el dolgozni a korábban férfiak által dominált területeken. Ilyenek voltak például a jog, az orvostudomány vagy a politika. Az 1970-es években az Egyesült Államokban elfogadták azt a törvényt, amely megtiltotta a nemi alapú diszkriminációt az oktatásban és a sportban. Így több nő jutott be a felsőoktatásba és jobb lehetőségeik adódtak az álláskeresés terén is.
Van még mit tenni az igazi nemek közötti egyenlőségig!
A 20. század végére a nők munkaerőpiaci részvétele jelentősen megnőtt. Egyre több vezetői pozíciót szereztek; az általuk végzett munka sokkal változatosabb lett és magasabb fizetést értek el. De még a mai napig rengeteg kihívással kell szembenézniük, mint például a fizetésbeli különbségek, a munkahelyi szexuális zaklatás, diszkrimináció, vagy épp a tisztelet és megbecsülés hiánya.
Mindenesetre egy biztos: a nők ugyanolyan fontos tagjai a munkaerőpiacnak, mint a társadalomnak, és azonos mértékben járulnak hozzá a társadalmi és gazdasági stabilitáshoz, mint a férfiak. Ezért jár nekik, hogy azonos jogok és feltételek, valamint fizetés illesse meg őket a munka területén is.
