“Aki kíváncsi hamar megöregszik” - szól a közkedvelt mondás, amit már óvodás korunk óta égetnek az agyunkba, és elkísér minket egész életünkön át. Ennek eredménye pedig az, hogy számos munkahelyi kultúra nem úgy gondol a “kíváncsiságra”, mint az innováció felé vezető út egyik alapkövére, hanem mint egy mellőzendő dologra. Sokan egyenesen úgy gondolják, hogy a kíváncsiság egyfajta unortodoxia és/ vagy munkahelyi bajkeverés.
Ám ha a célunk az, hogy valamiféle innovációt tegyünk le az asztalra, akkor a kíváncsiság nem más, mint az új, addig nem ismert problémák feltárása és a kritikus gondolkozás felébresztése, melyekkel egészen új módokat találhatunk egy adott feladat megoldására.
A fő kihívás persze az, hogy miként is hidaljuk át a kíváncsiságról kialakult sztereotípia és az innováció kulcseleme közötti perspektíva szakadékát.
A kíváncsiság alapvetően egy szemléletbeli megközelítési mód, aminek célja, hogy ne vegyünk minden információt eleve adottnak. Hanem próbáljunk meg plusz kérdéseket megfogalmazni magunkban, amivel komplexebbé tehetjük az adott kontextust.
Ám ahhoz, hogy teret engedjünk a kíváncsiságnak - és ezáltal a kreativitásnak -, meg kell teremteni munkahelyünkön az ehhez szükséges környezetet is. Az IDEO egy kutatása során három alapvető attribútumot határozott meg, amely elengedhetetlen a szükséges változáshoz és kellőképpen támogatja a szakmai kíváncsiságot:
1. Változtassunk a környezeten
A helyszín módosítása például sokat tehet a gátlások felszabadításért és mentesítheti kollégáinkat az olyan szokások alól, melyeket a megszokott irodai környezetük révén szedtek fel. Elég ha a szokásos meetingeket máshol bonyolítjátok le, például közösségi terekben vagy egy kávézóban, esetleg az udvaron vagy egy múzeumban: a kulcs az, hogy egy szokatlan helyiséget válasszunk, ami adott esetben meg is lepi a résztvevőket. Ha például az a célunk, hogy feltérképezzük ügyfeleink felhasználói szokásait, akkor válasszunk ki egy a miénktől teljesen eltérő szolgáltatást és legyünk mi magunk a felhasználók, amin keresztül felébred a kíváncsiságunk a felhasználói élmény feltárása iránt.
Ám a drasztikus megoldások helyett, amikor a dologba beleszól a realitás, elég lehet pusztán annyi, ha másik tárgyalóba ülünk be, vagy csak átrendezzük a székeket a szobában, hogy aki belép érezze, hogy valami megváltozott odabent. Ugyanis az “újítás” kollektív megtapasztalása egyrészt erősíti a csapatszellemet, másrészt kiegyenlíti a versenyszellemet is, és dominanciától függetlenül oszthatják meg egymással ötleteiket az emberek, mert így mindenkire azonos szintű “diszkomfort” érzés hat.
2. Váltsunk perspektívát
Ha egy adott problémát új perspektívából vizsgálunk meg, az szintén segíthet erősíteni a csapat szakmai kíváncsiságát. Az IDEO példának az egyik konkrét projektjét hozza: amely során egy kiskereskedelmi vállalat vásárlási élményén dolgoztak. A feladat, amivel elérték a perspektíva váltást az volt, hogy a résztvevők kezébe egy három méteres mérőszalagot adtak, majd beküldték őket a boltba azzal a feladattal, hogy nézzenek meg mindent egy kisgyerek szemén (és méretén) keresztül. Ez az egyszerű perspektívaváltás egy rakás új kérdést vetett fel, a résztvevők pedig új felismeréseket szerezhettek.
Kisebb léptékben a perspektívaváltás azt jelenti, hogy megkérdőjelezzük azokat a szokásainkat, amiket rutinszerűen végzünk például akár azt, hogy miért az adott sorrendben törüljük meg a testrészeinket zuhany után vagy mi lenne, ha az ebédidővel kezdenénk a munkanapot - mi változtatna? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések könnyen átültethetőek egy-egy projekt megoldásának gondolatmenetébe is, amivel nagyban támogathatjuk a kíváncsiságot.
3. Építsünk ki pszichológiai biztonságot és erősítsük a bizalmat
Annak érdekében, hogy az emberek jól érezzék magukat a munka során, fontos, hogy feltegyük magunknak a kérdést: vajon tényleg megértette a csapat a motivációnkat (hogy a kíváncsiság révén tanulni és fejlődni akarunk, nem pedig kételkedni vagy leállítani a munkafolyamatokat), és hogy tisztán vázoltuk-e fel a célokat. Sokat segít a bizalom kiépítésében, ha a vezetők felvállalják saját gyengeségeiket és esetleges félelmeiket az adott projekttel kapcsolatban, és biztosítják a csapatot afelől, hogy támogatják a kockázatvállalást, az esetleges tévedéseket pedig nem követik majd büntetések.
Ennek egyik legegyszerűbb módja, ha történetek elmesélése során azt is elmondjuk, mit hogyan szúrtunk el. A lényeg, hogy egyértelműsítsük a csapat felé, hogy jelenleg épp a “nem tudjuk, tévedtünk és/ vagy kicsit őrültek vagyunk, hogy ezt bevállaltuk” tengerén hajókázunk, és ez így van jól.
Próbáljuk meg átállítani kollégáink gondolkodásmódját, hogy a munka során ne a kudarc elkerülésére koncentráljanak, hanem arra a játékra, ahol szabad a kockázatvállalás, ahol bátran használhatják a képzelőerejüket és szabadon találgathatnak. Ha egyértelműsítjük, hogy ez a helyzet egy játék, akkor mindenkiből előjön a játékos énje és olyan megoldásokat fedezhet fel általa, amik hatékonyan viszik előre a projektet.
forrás: 1
képforrás: freepik.com