Szabadúszás, vállalkozás, home office, rugalmas munkaidő – a legvonzóbb munkavégzési formák manapság. A valóságban azonban nem mindig olyan egyszerű elszakadni a klasszikus nyolcórás munkaidőtől, vagy egy hagyományos munkahelytől.
Az, hogy a szabadúszók kevesebbet dolgoznak azoknál, akik végigülik a nyolcórás munkaidőt egy irodában, csak egy tévhit. Néha maguk a szabadúszók is sokszor úgy nyitják fel a laptop-ot, hogy csak elintéznek ezt-azt, majd hosszú órák múlva azon kapják magukat, hogy még mindig ott ülnek a képernyő előtt. A valóságban a nomád munkavégzés nem feltétlen egy leányálom, megvannak a maga buktatói, és a nagyfokú szabadság valójában egy kihívást jelent, amit nem mindenki tud első nekifutásra kezelni. Időre és sok önfegyelemre van szükség ahhoz, hogy az irodától, a szervezettől, a vezetőségtől vagy a kollégáktól való függetlenség beérjen, és meghozza a várva várt szabadságot.
De mostantól beszéljenek magukért az érintettek: szabadúszókat, digitális nomádokat és rendszeres home office űzőket kérdeztünk a témában. A beszámolók eltérő foglalkozású munkavállalóktól származnak, hogy egy igazán színes és valós képet kapjunk erről az életformáról:
„Én olyan mázlista vagyok, hogy sosem dolgoztam irodában klasszikus 9-17-ig beosztásban. A mázli ebben az, hogy aszerint tudom beosztani a feladataimat, ahogy a legjobb produktív időim jönnek. Abszolút nem zavar, hogy nincs egy fix hely, ahová be kell járnom, mert a munkavégzésem összes igénye egy laptop.” - Újságíró, szerkesztő
Valóban ezek a legkecsegtetőbb tulajdonságai a szabadúszói munkavégzésnek.
„Néha irigykedem azokra a szakmákra, ahol este 6-kor leteszem a kémcsövet vagy kikapcsolom a kemencét, húzok haza és esélyem sincs semmilyen formában dolgozni másnapig. Nomádként magaddal hordod az irodádat, és nagyon kell figyelni arra, hogy tudatosan kilépj belőle időről időre. Ez viszont nehéz, mert a "csak gyorsan megnézem ezt az emailt" - tévedés közöttünk is szedi az áldozatait - ilyenkor van, hogy eszedbe jut még nyolc elintéznivaló, közben befut két újabb email, és azon kapod magad, hogy péntek este 9-kor te még mindig pötyögsz.” - Újságíró, szerkesztő
A probláma ott kezdődik, hogy a bármikor dolgozhatunk lehetősége tulajdonképpen eggyé válhat azzal, hogy mindig dolgozunk. Mégis mit tehetünk, hogy elkerüljük ezt a csapdát?
„Ha nincs éppen nagyon zúzós időszak, segít, ha este hétkor nemcsak sleep-re zárom le a laptopot, hanem becsukok mindent és kikapcsolom és igyekszem arra is figyelni, hogy ne csak én ne dolgozzak perverz este tízes időpontokban vagy hétvégéken, de másokat se kényszerítsek emailt nézni.” - Újságíró, szerkesztő
Emellett nagyon hasznos lehet még a környezetváltás is. Ha úgy döntünk, otthon maradunk, akkor semmi esetre se dolgozzunk az ágyunkban, ami eredetileg a pihenést szolgálja, de kerüljük a kanapén heverészést és az étkezőasztalnál könyöklést is, mert épp úgy, mint az ágyunk, ezek is más igényt teremtettek kielégíteni az otthonunkban. Abban az esetben, ha egy kávézót választottunk a dolgozás helyszínéül, ne csábítson el minket a gondolat, hogy oda szervezzük az esti találkozót a barátokkal. Ott ragadva ugyanis könnyedén ránézhetünk egy beérkező emailre, vagy ránk törhet a pánik, "hogy úristen vajon jól írtam azt, hogy..." és már nyúlunk is a telefonhoz, hogy ellenőrizhessük. A kulcs a saját szabályok, rendszerek, keretek felállításában rejlik.
Mi történik, ha keretek nélkül ugrunk neki a nomádkodásnak?
„Volt egy időszak, amikor teljesen nomádként dolgoztam. Az szörnyű volt, mert nem sikerült irodát, dolgozószobát kialakítani magamnak. Lényegében az asztalnál ettem, néztem tévét és dolgoztam, illetve éltem. Olyan volt, mintha mindig dolgoztam volna.” – Marketing vezető
„Az elején gondban voltam a saját korlátaim tagadásával: betegen is dolgoztam, azt gondoltam, ha tudok pötyögni a gépen és még látok is rendesen, akkor inkább megcsinálom „á inkább legyen meg” alapon.” – HR specialista
A kerettartáson felül az úgy nevezett szabadúszó bűntudattal is meg kell küzdenie annak, aki a nomád életformát választja. Persze akadnak olyan szerencsések, akik még a fogalommal sem találkoztak, így az „amiről nem tudunk az nem fáj” elve alapján megmenekülhetnek ettől, másoknál azonban intenzíven munkálkodhat, és rányomhatja a bélyegét a mindennapi munkavégzésre.
„Sokszor volt bűntudatom amiért reggel 9-kor keltem fel. Fura volt, hogy mások már utaztak vagy akkor ültek le épp a helyükre.” – Marketing vezető
„Nehéz helyén kezelni, hogy hivatalos munkaidő alatt van lehetőségem nagyobb szüneteket tartani, és tudom, hogy közben az, aki fizet a munkamért, lehet éppen bent ül az irodában és dolgozik, persze tudom, hogy mindez kiegyenlítődik (mert én még este is dolgozni fogok), de akkor ott abban a pillanatban bűntudatot érzek.” – Grafikus
Ha a bűntudat már nagyon marcangol minket, fontos tudatosítanunk, hogy nem vagyunk kevesebbek azért, mert belefér a délutánunkba egy 20 perces alvás (ami szükségességét egyébként kutatások igazolják), vagy a napi bevásárlás, és tarthatunk nagyobb szüneteket, ha igényünk van rá. Irodában ülve is lehet zárlatos az agyunk, olyankor általában masszívan nyomogatjuk a telefonunkat vagy azon kapjuk magunkat, hogy ugyanazt a bekezdést olvassuk már 15 perce. A másfél órás ebédekről ne is beszéljünk. A lényeg, hogy senki ne érezze rosszul magát azért, mert nem tud lehúzni nyolc óra munkát anélkül, hogy elfáradna közben. Szabadúszóként egyébként is több lehetőségünk akad hasznosan felhasználni ezeet az üresjáratokat.
Fontos szem előtt tartani, hogy ez az egész nem való mindenkinek és bizony vannak olyan állások, ahol álmodni sem lehet a rugalmasságról vagy a home office-ról. Ha a függetlenség és az önállóség iránti igényünk eget hág, akkor válaszunk bátran nomád életformát, sőt, jobban is járunk vele, ellenkező esetben, például buszsofőrként, valószínű szenvednénk attól, hogy menetrendekhez kell igazodnunk, és nem végezhetjük el távolból a munkánkat.
A nehézségek ellenére a megkérdezettek 90%-a nem vágyik a klasszikus 9-től 5-ig tartó munkaidőre egy irodába zárva, és csak 10% hiányolja néha a kötöttebb munkavégzést. Vagyis nomádként dolgozni még mindig szuper jó.
„Számomra a home office lehetőség mindenképpen pozitív, mert meghagyja a szabadságom, és könnyebben tudom beosztani az időmet.
Kellően szabályozott munkafolyamatok és kontroll pontok segítségével teljesen jól működőnek tartom. A digitális nomád életforma részemről egy elérendő cél." – Sales vezető