Csapatépítő – ha nincs, az a baj, ha van, az a baj. Néhány munkavállalót a világból ki lehet kergetni a csapatépítőkkel, míg mások nem tudnak beletörődni a ténybe, hogy náluk nincsenek munkahelyen kívüli közös programok.
Csapatépítőt szervezni nem egyszerű dolog. Elég egy rosszul választott helyszín, egy gondatlanul összeállított program és máris a visszájára fordulhat az egész esemény, ami mindent épít csak csapatot nem.
Ahány munkavállaló annyi igény, így biztosan nem létezik egy tuti biztos csapatépítő forgatókönyv, ami mindenkinek elég jó. Ezért a szervezéskor arra kell törekedni, hogy minél sokrétűbb legyen a program.
A DreamJo.bs csapata a nyarat a Badacsony szívében, a Laposa borbirtokon köszöntötte együtt. Hogy miért ezt a helyszínt választottuk? Elmeséljük.
Elsősorban szerettünk volna elszakadni a város zajától és tempójától. Csendre és nyugalomra vágytunk, ami elfeledteti velünk a mindennapok pörgését. Sokan nem szeretik elhagyni a várost, mert macerás, mert nem szeretnek sokat utazni vagy mert túl meleg van, de megéri.
Már a leutazásra is tekinthetünk egy külön élményként. Mi pont úgy éreztük magunkat, mint egy osztálykiránduláson - hála a chips illatának -, így nem csak a tájban gyönyörködtünk, de nosztalgiáztunk is egyet a régi szép időkről.
Miután megérkeztünk, egy közös ebéddel indítottunk a Laposa Friss Teraszon. Meg volt a szokásos „Te mit kértél?”, „A tiéd milyen?”, „Megkóstolod?” „Elfelezzük?” kérdések sora, ami azt bizonyítja, hogy a közös étkezések mindig egy jó kapcsolódási pontot teremtenek. Főleg azoknak a csapatoknak jelenthet nagy élményt ez a program, akik egyébként nem szoktak együtt ebédelni. Nálunk a közös étkezés az egyik kedvenc program, így ezúttal sem nyúltunk mellé.
Ebéd után a Laposa Borterasz felé vettük az irányt. Az odavezető úton vissza-vissza nézve egyre mesésebb látvány tárult elénk a Balatonról. Az északi part rajongóinál biztosan betalál ez az útvonal, de az is lehet, hogy a déli oldalra voksolók is meginognak a panoráma láttán. A kilátást megkoronázzák a Laposa borok és ételek, na és persze a borász hölgy, Laposa Zsófia történetei a boraikról.
Nem kell borásznak, szomaliénak, sőt még borkedvelőnek sem lennünk ahhoz, hogy élvezzük ezt a programot. Akkor is örömünkre lelhetünk Laposáéknál, ha a reformkonyháért és gourmet különlegességekért vagyunk oda, ha érdekel minket a régi idők története, esetleg egy családi vállalkozás kulisszatitkai, ha szeretünk fotózni, legyünk akár profik vagy csupán „Instagram fotósok”, vagy ha egyszerűen csak szeretjük a Balatont.
Hogy a bor által elpusztított agysejtjeinket utánpótoljuk, ellátogattunk a Laposa birtok által felújított Hableány épületébe. A Hableány egy élő történelem, a balatoni borász generációk szívének egyik legkedvesebb helye, aminek a falai egy évszázad eseményeit mesélhetnék el. Megújult formájában már nem csak egy vendéglő, borozó és közösségi tér, hanem a Laposa borok készítésének helyszínei és egyben az iroda is.
A hableány helyszíneit bejárva átértékelődik az az üveg bor, amit egy polcon látunk, aminek az árát persze megjegyezzük, még a címkéjét is szemügyre vesszük, talán el is olvassuk a hátulján a leírást, de biztosan nem tudjuk, mekkora munka áll mögötte. A Laposa nem csak egy termék, hanem egy helyi közösség, egy családi történet, egy örökség, a fránya XX. századot megsínylő magyar sajátosság is, amiért sokkal többen és többet dolgoznak, mint gondolnánk.
Nekünk, akik nap mint nap keressük és mutatjuk az értéket a hazai munkahelyekben, különleges élmény volt megtapasztalni, mi áll a Laposa név mögött. Mi jobb csapatépítőt nem nagyon tudunk elképzelni annál, mint hogy egy szerethető munkahely bőrébe bújhassunk egy napra. És talán pontosan az azonosság lehet a sikeres csapatépítők egyik kulcsa; válasszunk a céges értékekhez passzoló programokat, amelyek szélesítik a látókörünket és építenek minket. Nem muszáj, hogy a csapatépítő egy féktelen szórakozás legyen, lehet az egy szakmailag inspiráló program is, ami természetesen ki is tud kapcsolni minket.
