Polonkai Éva egy jogi diplomával a zsebében évekig kereste a helyét, amit szinte véletlenül sales-esként talált meg. Most a harmadik karrierút előtt áll, pszichológiát tanul, de a sales területén annyira otthon érzi magát, hogy nem tervezi maga mögött hagyni. Ráadásul néha a jogász is szerepet kap, ha arra van szükség.
Mesélj egy kicsit az eredeti végzettségedről, mit csináltál korábban?
Érettségi után rögtön az ELTE jogi karára felvételiztem, ahova fel is vettek. Csúszás nélkül végig csináltam, de később fejeztem be, mert egy évig Angliában tanultam, szintén jogot. Az egyetem alatt több gyakornoki munkám volt, dolgoztam ügyvédi irodában, adótanácsadó cégnél, jog szakirányos szakkoliba jártam, vagyis elég szemellenzős módon igyekeztem a jogi pályámat elindítani. Diploma után egy ügyvédi irodában helyezkedtem el, fel sem merült, hogy bármi mást csinálnék. Pedig elsőéves koromtól kezdve éreztem, hogy sem a jogászi hivatás, vagy a klasszikus jogi pályák (mint az ügyvéd, a bíró, az ügyész), sem az atipikus pályák (mint az adótanácsadó, ami később lettem) nem vonzanak igazán.
Ez egy furcsa kettősség volt: tudtam, hogy nem igazán érdekel, végig azon szomorkodtam, hogy miért nem lettem műkörmös vagy kozmetikus, aztán lediplomáztam és elkezdtem abban dolgozni, ha már ott volt a kezemben a diploma, amit sok idő és energia volt megszerezni. Ez volt 2014-ben.
Meddig maradtál a jogi pályán?
Klasszikus jobhoppingba kezdtem, először ügyvédjelölt voltam, aztán rájöttem, hogy az nem nekem való. Nem vagyok precíz, és sok mindent nem tudok képviselni, amit ügyvédként tudni kell. Aztán egy Big Four adótanácsadó cégnél dolgoztam, majd egy IT fejlesztő cégnél voltam irodavezető jogász. Végül egy adótanácsadó cégnél töltöttem még egy évet, így összesen 3 évig voltam valamelyest jogi pályán.
Hamar kiderült, hogy valami másban kell gondolkodnod?
Igen, viszonylag hamar világossá vált, hogy sokkal több időt szeretnék a szervezet fejlesztésével tölteni, mint mondjuk beadványokat szerkesztve.
Volt egy konkrét pont, amikor eldöntötted, hogy mást keresel, karriert váltasz?
Érdekes módon nem, egészen sokáig nem fogalmazódott meg bennem. Körülbelül ebben az időszakban a nővérem, hasonlóan mint ahogy később én döntöttem, másoddiplomaként elkezdett pszichológiát tanulni. Tudat alatt már akkor éreztem, hogy nekem is ez lesz az utam, de azt másfél éve mondtam ki, hogy pályát fogok módosítani és végképp elhagyom a jogot.
Lassan fogalmazódott meg bennem a váltás, akkor sem éreztem, hogy már nem vagyok jogász, amikor már javában WC papírt rendeltem és M30-as nyomtatványokat nyomtattam.
Egyből jelentkeztél pszichológiára, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy elkanyarodtál a jogi pályáról?
Nem, már sales-esként dolgoztam, amikor úgy éreztem, hogy anyagilag és munkaidőben is annyira flexibilis helyet találtam, hogy mellette pszichológiát tudok hallgatni.
Sok feltételnek kell teljesülnie a karrierváltáshoz szerintem. Számomra az az egyik nagy tanulság, hogy nem csak az anyagiakat kell tudni előteremteni például a tandíjhoz, hanem kell egy olyan munkahely is, ahol szabaddá tudod tenni magad, ha tanulni szeretnél. A pszichológiához például hetente egy napot az egyetemen kell tölteni. Az a tapasztalatom, hogy nagyon kevés munkahely engedi ezt meg. Én eldöntöttem kb. 2018-ban, hogy jelentkezem az egyetemre, és 2019 szeptemberben kezdtem el.
Hogy jött a sales?
Véletlenül, gyakorlatilag beletrükköztek. A UX stúdiónál kezdtem sales-esként, akik a DreamJo.bs-on kerestek Business Development Managert. Szerintem én voltam a legnaivabb ember a földön, az állásinterjún realizáltam, hogy ez valójában egy sales-es munka. Tapasztalatom csak annyi volt, hogy gimnázium alatt telesales-eltem. Valami csoda folytán alkalmasnak találtak a pozícióra, amire a mai napig nagyon sok hálával gondolok vissza. Nem volt konkrét döntés, hogy sales-es szeretnék lenni, de azt tudtam, hogy olyan, az üzlethez kapcsolódó munkát szeretnék végezni, ahol van annak értéke, hogy sokféle jogterületet láttam, és sokat beszélhetek emberekkel. Ami gyakorlatilag az értékesítés, de ez akkor még nem volt világos, úgyhogy szerencsém volt. Már nem a UX Stúdiónál dolgozom, de továbbra is nagyon szeretek sales-ezni.
Akkor ez maradni fog?
Azt gondolom, hogy igen, legalábbis amíg nem tudok teljes állásban pszichológusként dolgozni, ami a mester diploma megszerzéséig kizárt. Lehet finomítani a sales-t is, most VP of Business Development pozícióban dolgozom. Ennek egy jó része ugyanaz, mint a UX Stúdiónál volt, tehát ügyfelekkel találkozom, de sok más is jár vele, stratégiai tervezés, HR, partnerség, PR, vagyis sok arca van. Ez marad szerintem. A második foglalkozásom sokkal közelebb áll hozzám, mint az első.
Érdekes, hogy valójában nem úgy tervezed a következő ugrást sem, hogy kiábrándultál abból, amit most csinálsz, ez talán kevésbé jellemző karrierváltásnál.
Abszolút nem a kiábrándultság az oka, vagy nem az, hogy ne okozna végtelen örömet sales-ezni. Ez kétarcú dolog, egyrészt nagyon szerencsés, másrészt kicsit balszerencsés is. Nagyon örülök neki, hogy megtaláltam a hivatásomat: közgyógyintézetekben, kórházakban szeretnék pszichológusként dolgozni, de hogyha nem találtam volna meg, életem végéig sales-es lennék, mert nagyon közel áll hozzám. Mindannak, amit én fontosnak, érdekesnek, és kihívásnak találok a munkában, köze van a sales-hez. De nem vagyok szomorú emiatt egyáltalán, tudom hogy 5 év múlva biztosan valami ehhez részben hasonló dolgot fogok csinálni.
Mit szóltak hozzá a munkahelyeden, hogy elkezdesz tanulni?
Nagyon támogatóak voltak. Pont egyszerre váltottam munkahelyet és kezdtem az egyetemet, az új munkahelyemre pedig már úgy jelentkeztem, hogy heti egy napot az egyetemen fogok tölteni. Most egy Salarify nevű cégnél dolgozom, ami egy fintech startup. Ez egy viszonylag fiatal cég és nagyon nyílt szemléletben vezetik az alapítók, ezért nem is volt kérdés, hogy egyrészt flexibilis a munkaidő mindkét oldalról, tehát én is elmehetek hétközben, de ők is számíthatnak hétvégén rám, másrészt végtelen szabadnapom van, ami mondjuk vizsgaidőszakban csodálatos dolog. De szerintem az ilyen típusú munkahely a nagyon kisszámú kivétel, ahol látják az értéket ebben. Legalábbis ez az én tapasztalatom. Szerencsére nálunk látják, hogy ha én heti egy nap szociálpszichológiát és statisztikát tanulok, akkor a fennmaradó 4 napban annak lesz transzferhatása a munkámra.
Az megállapítható, hogy a karrierváltáshoz az egzisztenciális háttér mellett nagyon fontos az is, hogy mit ad a munkahely?
Én azt tippelném, hogy a legtöbben, akik karriert tudnak váltani, nem munkahely mellett csinálják. Tehát vagy a család, a párjuk biztosít számukra anyagi hátteret, vagy van egy speciális helyzet, például amikor a kismamák elmennek gyesre. Szerintem az, amit én csinálok, és amiért borzasztó hálás vagyok, az a nagyon kisszámú kivétel. Önmagában az a tény is, hogy nyíltan beszélgetünk arról, hogy öt év múlva pszichológiával fogok foglalkozni. Benne van a pakliban, hogy ugyanitt, mint szervezetfejlesztő vagy HR-es, de az sem tabu a cégnél, hogy esetleg egy kórházban fogok dolgozni, és addigra már annyira sikeres lesz a cég, hogy nem hiányzom. De kell egy ilyen stádiumú cég, meg egy ilyen szemléletű alapítócsapat, akikkel ezt nyitottan és transzparensen meg lehet beszélni. Szerintem a rémálom a munkahely melletti karrierváltásban az lehet, amikor nem szabad erről beszélni, titkolni kell, hogy egyébként kódolni tanul, vagy esti OKJ-t végez az ember. Sok szerencsés feltétel együttállása, hogy olyan dolgot tanulok, ami ehhez a pozícióhoz hasznos, és olyan cégnél dolgozom, ahol megengedik, hogy én osszam be az időmet. Erre egyébként a sales tökéletesen alkalmas a legtöbb helyen, de voltam olyan sales-es állásinterjún, ahol azért nem vettek fel, mert egyetemre járok.
Volt valami meghatározó dolog, ami segített a váltásban?
Hogyha válaszolhatok ilyen cheesy dolgot, akkor az önismeret elengedhetetlen volt ahhoz, hogy felismerjem, hogy 26-27 évesen nem szabad kiégni. Majdnem minden pozíciómban sikerült többé-kevésbé kiégni.
A másik pedig az a hatalmas szerencse, hogy Budapesten élek és dolgozom, és végtelen lehetőséget találok. Nagyon fejlett szerintem a recruitment, vagyis a toborzási infrastruktúra Budapesten. Hiába találtam volna ki mondjuk Debrecenben, vagy Nyíregyházán, ahol születtem, hogy én egy olyan negyven órás, de négy napot dolgozó értékesítő munkát szeretnék, ami HR vagy pszichológiai szempontból is releváns, szerintem nem találtam volna ilyet. Tehát az egyik az önismeret, a másik hogy hatalmas szerencse Budapesten élni.
Volt mélypont, amikor úgy érezted, hogy nem fog menni?
Sales-esnek lenni szerintem nagyon kemény dolog, anélkül, hogy nagy újdonságokat mondanék. Azt gondolom, hogy az értékesítők egyik szuperképessége, hogy megtanulnak felállni abból, ha valaki nemet mond nekik. Ezt nem igazán tanítják meg, de ez például pont egy olyan terület, ami hozzásegít az önismerethez. Sok nagyon nehéz időszakot kellett értékesítőként átvészelnem, de annak ellenére sem gondolom, hogy abbahagynám a sales-ezést valaha, hogy ez kőkemény. Munkaórában és érzelmileg is kemény, amikor időt meg energiát invesztálsz egy leadbe, és azt hiszed, hogy már a tenyeredben van az aláírt szerződés, az utolsó utáni pillanatban mégis nemet mondanak valami olyan dolog miatt, amire nem tudtál készülni. Az szerintem nehezebb, mint mondjuk a jogászok vagy adótanácsadók élete.
És amikor az egyik szakmából a másikba váltottál volt olyan pont, amikor úgy érezted, hogy nem fog sikerülni?
Nem volt kérdés, annyira könnyen és gond nélkül vettek fel sales-es pozícióba, illetve a pszichológia felvételim is elsőre sikerült. De valószínűleg elég általános jelenség, hogy amikor egy teljesen új területen próbálsz helytállni, akkor az első néhány nap vagy hét magabiztossága hirtelen a mélybe zuhan, hihetetlen imposztor-szindrómád lesz, azt érzed, hogy ez lehetetlen, ezt te biztos hogy nem tudod megcsinálni. Aztán van egy kis sikerélményed, utána visszaesel, és végül is hullámzó, amíg szép lassan összegyűjtöd a tapasztalatod.
Volt valamilyen explicit viszonyulás az állásinterjúkon ahhoz, hogy karrierváltó vagy?
Mindig transzparensen meséltem arról, hogy mik azok a dolgok, amikben jó vagyok jogászként, mik azok a dolgok, amikben nem, és mindig őszintén elmondtam, hogy mi az oka annak, hogy nem egy újabb adótanácsadó pozícióra jelentkezem. Ezt egész jól fogadták majdnem mindenhol. Azt senkinek nem kellett egynél többször elmagyarázni, hogy emberekkel szeretnék beszélni, ha találkoznak velem, akkor látják, hogy be nem áll a szám, és értik, hogy miért nem vagyok boldog, hogy ha beültetnek egy számítógép mögé egész napra. Valójában sosem mondtuk ki, hogy én karrierváltó lennék, vagy pályaelhagyó, csak mostanában tudatosodott bennem ez a pszichológia szak kapcsán.
Ahhoz viszont mindig volt explicit viszonyulás, hogy itt van valaki, akinek van jogi diplomája, úgyhogy én veszekszem az internetszolgáltatóval, én nézem át a munkaszerződést, és képben vagyok, hogyha a befektetőkkel kell beszélni.
Akkor ez ilyen titkos, vagy kevésbé titkos szuperképesség is lehet, hogy értesz valami egészen máshoz is, nem?
Persze, és ez egy olyan pont, amit pofátlanul ki is használok minden alkalommal, amikor munkabérről tárgyalok belépéskor. Egyébként is hasznos, sales interjún váltogatom, hogy mikor melyiket árulom el. Van hogy épp jogász vagyok, hogyha olyan céggel beszélünk, akiknek ez jelent nyugalmat, ha HR vezetőkkel beszélek, akkor viszont pszichológus leszek.
Ha a polihisztorok ideje le is járt már, azért az nem baj, ha folyamatosan tanulunk és új irányokat nyitunk.
Ezt nagyon alá tudom támasztani, volt sok-sok olyan fejlesztő munkatársam, akik eredetileg egészen más pályáról jöttek, és nagyon sokat adott a céghez. Sokkal izgalmasabb, jobb döntéseket tud hozni egy olyan cég, ahol van pályaelhagyó biomérnök, meg textiltervező. Lehet, hogy a pozíció értékesítő, vagy szoftverfejlesztő, de nem fogja elfelejteni azokat a tapasztalatokat a szoftverfejlesztő sem, amiket akkor szerzett, amikor még körhintát üzemeltetett. És ettől sokkal színesebb a cég.
El tudod képzelni, hogy a pszichológia után váltasz még?
Abszolút, minden további nélkül. Azt gondolom, hogy egyre inkább abba az irányba mutat a munkaerőpiac, hogy skillekre van szükség, nem szakmákra. A pszichológia egy csomó skillt fog adni, de el tudom képzelni, hogy olyan pályám, hivatásom lesz 20 év múlva, ami ma még nem létezik. Mint ahogy 10 évvel ezelőtt még nem voltak UX kutatók.
Mit tanácsolnál azoknak, akik még hezitálnak a karrierváltáson?
Azt, hogy keressenek önismereti módszereket, és önismerettel vágjanak bele vagy ne vágjanak bele. Kell egy jó sztori arról, hogy miért döntöttél úgy, ahogy, amit saját magadnak és aztán mindenki másnak is elmondasz. Ezt a jó sztorit általában akkor nem bánja meg az ember, ha önismerettel alátámasztva tudja elmesélni.
Fotó: Balogh Kristóf
Te is karriert váltottál? Meséld el nekünk, hogyan csináltad. Jelentkezz itt és mi felvesszük veled a kapcsolatot.