Felkapott téma lett (végre) a karrierváltás jelensége, azonban kétséges, hogy készen állnánk rá, akár munkavállalói, akár munkáltatói oldalról. Egyelőre legtöbben az elfogadás szintjén próbálunk teljesíteni, néhányunk viszont a nehezén már túl is van. Azok pedig, akik most kezdik, tele vannak kérdésekkel, kételyekkel. Lehetséges válaszok és magyarázatok nyomába eredtünk, hogy írásunk segítségre lehessen egy olyen jelentős és aktuális döntésben, mint az újrakezdés.
Ha már megérett benned a vágy, hogy válts és újrakezdj, és kész vagy arra, hogy ne csak gondolati szinten foglalkozz a terveddel, az első lépések egyike, de talán inkább a legelső legyen az, hogy éjjel nappal információt gyűjtesz és beszélgetsz. Hogy kikkel? Korábbi karrierváltókkal, azokkal, akiknek sikerült és azokkal is, akiknek nem, az utóbbiakkal főleg. Ismerkedj az áhított szakmában dolgozókkal.
Általános tapasztalat, hogy az emberek ebben a témában (is) várják a siker tuti biztos receptjét. Pedig mostanra már beláthatjuk és kimondhatjuk, hogy nem létezik ilyesmi. Hiába a sok sikert fejtegető bestseller a polcokon, célunk eléréséhez nem vezet egy egyetemes út. Bizony vannak közös nevezők, mint a kitartás, a bizalom vagy a szorgalom, és lehet követni egy-egy elvet vagy nézőpontot, hogy ne vesszünk el, de egy biztos recept nem létezik, ami mindannyiunk életére érvényes lenne.
Sajnos vagy nem sajnos, közrejátszik a véletlen is. Az, hogy jókor voltunk jó helyen, vagy pont ismertük azt az embert, akit kellett, netán az hogy fel tudtuk venni a telefont akkor, amikor az a bizonyos hívás érkezett vagy esetleg szerencsénkre éppen sikerült kialudnunk magunkat, mikor egy fontos döntést hoztunk meg.
A siker fogalma ráadásul eltérően reprezentálódik bennünk. Mi a siker? Pénz? Presztízs? Biztonság? Vagy gyermekünk mosolya? Talán a boldogság? Érdemes tisztázni magunkban, hová szeretnénk eljutni és mit várunk az életünktől. Meglehet azonban, hogy ez az egyik legnagyobb kihívása az újrakezdésnek.
Ha már szóba került a pénz, a karrierváltásban nagyon fontos szerepet játszik, hogy mekkora összegből gazdálkodunk. Tény, hogy sokakat a vagyon elvesztésétől való félelem vagy annak hiánya tart vissza attól, hogy belevágjon. Még cifrább a helyzet, ha családunk is van. Kis lépésekben és óvatosan ajánlatos haladni, apránként tegyük bele, amink van, ha ezt megtehetjük.
Az újrakezdés és a karrierváltás létjogosultsága egyre nyilvánvalóbb. Napjainkban néhány iparág dinamikus változásokat él át, valamennyi szakma el is tűnik és helyükre pedig újak lépnek fel. Továbbá ezáltal társadalmunk is egy folyamatos fejlődésen megy keresztül. Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus a Pszichoforyou-nak adott interjúban a következőképpen nyilatkozott erről:
A ’90-es évekig megélt életforma keretei felbomlottak: sok mindent el lehet mondani arról az időszakról, de ami biztosan igaz rá az az, hogy akkoriban egy meglehetősen szűk mederben zajlott az emberek élete, könnyebben bejósolható volt, hogy adott típusú munkával mennyi pénzt lehet keresni, anyagiakban és elismertségben honnan hova lehet majd eljutni. A ’90-es években viszont rengeteg, addig elérhetetlen lehetőség előtt nyíltak meg a kapuk, ennek minden pozitívumával. De, ahogy minden újdonságnak, ennek is vannak hátulütői...Biztonságos fogódzók és viszonyítási pontok hiányában viszont sokan azt érzik, ezerfelé vihet az útjuk, és szinte lehetetlen eldönteni, melyik hova visz, és hogy az vajon jó lesz-e.
(A teljes interjú itt található.)
Kicsi tehát az esély arra, hogy amit ma elkezdünk, az egy jól belátható lefolyást vetít elénk a következő évekre, ezért valamilyen szinten a kudarcélmény borítékolva van. Ezt is érdemes még az elején elfogadnunk. A kudarc negatív megítéléssel bír, olyasvalamiként tartjuk számon, amitől félni kell, pedig nem törvényszerű, hogy így legyen. Egy krízis mindig magában hordozza a lehetőséget valami más, új és jobb elindulására. A kudarcokból lehet a legnagyobbat növekedni.
Mentsvárként mindig ott lesz a korábban megszerzett szaktudás, ami egy biztos pontot képez, melyhez vissza lehet nyúlni. Ebben egyetlen határt a munkáltató szűk látóköre képezhet. Hihetetlen, de a döntések meghozásakor azt is végig kell gondolnunk, hogyan magyarázzuk meg korábbi lépéseinket majd egy állásinterjún. Csapongó, impulzív, nem tud elköteleződni? - gondolhatják rólunk. Miért nem tűrtünk el csendben évekig mindent ugyanabban a pozícióban, ugyanannál a cégnél? Két évente váltottunk és máris "job hopperek" lettünk. Tény, hogy az egyénnek óriási felelőssége van abban, hogyan érzi magát a munkahelyén és hogy mi térül vissza a befektetett munkájából, de ha valaki eleve nem azon a helyen van, ahová rendeltetett, akkor forgolódhat jobbra-balra, nem fogja jól érezni magát.
Előbb vagy utóbb, de kibújik az a bizonyos szög a zsákból és elérkezünk egy vízválasztóhoz, amikor felelősségteljes döntést kell hoznunk a karrierünkről. És megeshet, hogy az újrakezdés mellett tesszük le a voksunkat. Az újratervezést úgy képzeljük el, mint egy mag ültetését. Az elején nem tudhatjuk mi kerekedik ki belőle, de kellő odafigyeléssel és ráfordítással valami nagyon szép és erős is válhat belőle.