Hogyan kezdted a pályádat?
Szervező informatikai végzettséggel kezdtem a pályámat. A GTS Magyarországnál dolgoztam rendszermérnökként két évig. Utána az IBM-nél négy éven keresztül foglalkoztam termékfelelősként különböző szoftverekkel. Az itt töltött idő alatt tapasztalatot szereztem például CRM rendszer bevezetésével, adatbázisokkal és az informatikai tudásomat is itt sajátítottam el.
Miért mentél el az IBM-től?
Szerettem a munkám műszaki részét és az informatikát, de hiányzott az emberi oldal a rendszermérnöki munkákból. Valamint szerettem volna többet megtanulni az üzleti folyamatokról, a szűken vett informatikai folyamatokon túl is. Ráadásul akkor az IBM-nél megszerzett tudásom nagy értéket jelentett egy más szektorban működő cégnél. Így kerültem a Shellhez, ahol éppen egy olyan projekt indult, amihez jól passzoltam az akkori szakterületemmel.
Ezután mivel foglalkoztál?
Több, mint nyolc évig dolgoztam ezután a Shellnél. A munkám kibővült az üzleti folyamatokkal és a marketinggel. Ma már úgy mondanánk, hogy adatvezérelt marketinget csináltunk. A csapatunk akkor azon dolgozott, hogy a hűségprogramban összegyűlt adatokat hogyan lehet jobb üzleti döntésekhez, jobb marketing kampányokhoz felhasználni. Ebben a projektben szinte az összes európai országban dolgozhattam helyi csapatokkal, ami sok kulturális különbségre megtanított. Ezután a kelet európai hűségprogramok vezetője lettem, majd az utolsó két Shelles évemben a hűségprogram globális stratégiáért feleltem, partnerségi együttműködéseken dolgoztam. Sokat köszönhetek a feletteseimnek, rengeteget tanultam itt, nagyon hatékony időszak volt ez szakmailag. Bár ott mindig a hűségprogramok területén dolgoztam, a három munkakör nagyon eltérő fókuszú volt és más képességeket igényelt, mást tanulhattam belőle.
Ezért ajánlom például azoknak a pályakezdőknek, akik még nem teljesen biztosak abban, hogy milyen területen szeretnének dolgozni, hogy keressenek maguknak olyan nagyvállalati programot, ahol 6-12 havonta forgatják az embereket különböző projekteken. Így könnyebben megtalálhatja azt a területet, amit igazán szívesen csinál. Nem mindenki tudja 18-20 évesen saját tapasztalatok nélkül, hogy mivel is szeretne foglalkozni.
Miért váltottál mégis?
Sok véletlen együttállása miatt. Gyorsan fejlődtem és léptem előre a karrieremben, sok érdekes nemzetközi feladatom volt, amikből sokat tanulhattam. Valami mégis hiányzott a munkámból. Még inkább felerősödött az a vágyam, hogy erősebb emberi kapcsolatokban dolgozhassak és szerettem volna itthon is átadni valamit abból, amit a nemzetközi környezetben tanultam. Szerencsés véletlen volt, hogy éppen akkor kerestek a Bátor Táborhoz hozzám hasonló profilú embert. Egy HVG újságcikkben láttam meg a hirdetést, és jelentkeztem.
Milyen volt egy nagyvállalati környezet után egy alapítványhoz csatlakozni?
Szakmailag és környezetben is egy nagy váltás volt ez számomra. Nehéz volt a nagyon jó anyagi körülmények közül egy szerényebbre váltani. Nem tudtam előre, hogy ezt hogyan fogom viselni, utólag az derült ki, hogy sokkal könnyebb volt, mint amennyire tartottam tőle. Az érzelmi oldala is szokatlan volt: teljesen másfajta elkötelezettség volt az alapítványnál dolgozó kollégákban. Az ügy iránti elkötelezettségük miatt sokkal intenzívebben élték meg a vitákat. Sokkal erősebb volt a csapatszellem, mint egy sokszor csak virtuálisan találkozó, nemzetközi csapatban. Eleinte furcsa volt, hogy miért kell a megbeszéléseket azzal kezdeni, hogy ki hogyan érzi magát. Ma már tudom, hogy a csapattagok hangulata és magánélete is mennyire erősen hat a csapaton belüli munkára is, felértékelődött az érzelmek fontossága a vezetői hozzáállásomban.
Szakmailag kihívásnak találtad az ügyvezetői állást a Bátor Tábornál?
Igen, nagyon. A civil szervezetek egy fontos szempontból nagyon eltérnek a forprofit szervezetektől. Általában a legtöbb ilyen szervezetnél lelkes alapítók és munkatársak dolgoznak az adott ügyért. Ők az adott társadalmi problémához értenek inkább, de nem egy-egy üzleti szakterületen profi szakemberek. Például a marketingben, forrásteremtésben és főleg a szervezetfejlesztésben, vezetésben sokkal kevesebb segítséget kapnak és kevesebb a tapasztalatuk is. Ugyanakkor az elmúlt években ezen a területen sokat fejlődtek szerintem a hazai civil szervezetek. Sok olyan történetet is hallok, ami hasonlít az enyémhez és nagyvállalati vagy más forprofit területen tapasztalatot szerző vezetők mentek, mennek egy időre vagy akár véglegesen nonprofit szervezethez dolgozni. Ez sok értéket visz be a nonprofit szervezetek működésébe és szerintem hasznos tapasztalatokat lehet vezetőként is szerezni egy ilyen váltással, egy ennyire más környezetben.
Hogyan tudtad megszokni az érzelmi oldalát ennek a munkának?
Egy olyan szervezetben, ahol daganatos betegségekben érintett családokat segítenek, sokkal erősebb érzelmeket él meg mindenki, mint egy forprofit szervezetnél. A siker is és a kudarc is jóval intenzívebb. Minden öröm mellett voltak nagyon megterhelő pillanatai is a Bátor Táboros éveknek. Az újabb váltásom oka viszont inkább az volt, hogy időnként szükségem van megújulásra, és azt gondoltam, hogy öt év után a szervezetnek is jót tehet egy másfajta vezető, egy másik szervezeti szakaszban egy másfajta szemléletű új vezető.
Ezután következett az iskola alapítása?
Nem közvetlenül. A Bátor Tábor után a magán-egészségügyben, az Affidea-nál dolgoztam. Mellette kezdtem el a Budapest School egyik helyszínének elindításával foglalkozni. Eleinte azt gondoltam, hogy ez a főállásom mellett, mintegy hobbiként is működőképes lesz, de aztán úgy éreztem, hogy nem tudok mindkét feladatkörömben megfelelő minőséget nyújtani. Ezért döntöttem és az iskolaindítást választottam a főállásom helyett. Az iskola elindítása az első évben egy teljes munkaidős álláson felüli időt igényelt. Azóta sikerült egy olyan csapatot kialakítani, akik önállóan is tudnak működni, és ma már csak néhány konkrét részfeladatban segítem a csapatot. Vezetőként ez a legnagyobb öröm számomra.
Honnan jött az iskola ötlete?
A világ folyamatosan változik, viszont nem tapasztaltam, hogy az oktatási rendszer követné ezt. A nagy rendszerek - amilyen az oktatási rendszer is -, nem tudnak olyan gyorsan változni, ahogy ma a világ fejlődik, ez sok országban nehézséget jelent az oktatás területén. Ugyanakkor apaként fontosnak tartom, hogy fektessünk a gyermekeink jövőjébe és ne csak várjuk a változást. Két saját gyermekem mellett az a legnagyobb húzóerő, hogy kortársaiknak is megadhassuk mindazt, ami segít nekik boldogan helytállni ebben a bizonytalan és gyorsan változó világban. Ezért csatlakoztam Halácsy Péter csapatához, és kezdtem el a Budapest School Római Part mikroiskoláját.
Mi volt a legnagyobb nehézség a karrierváltás során?
Egyrészt nagyon eltérő egy forprofit és egy nonprofit szervezet belső kultúrája, mások a motivációk és a működés is eltér. Ebben vezetőként sok-sok nyitottságra van szükség. De fontos a szemléletformálás is, mert azt gondolom, hogy a különbségeknek valójában nem kellene ennyire nagynak lenniük. Egy nonprofit is működtethet profi marketinget, lehetnek a forrásteremtésben anyagi céljai és a fenntarthatósághoz jól kidolgozott stratégiája kell, hogy legyen. Emellett az egyensúly megtalálása fontos szerintem az emberi kapcsolatok, a nemes cél és a személyes anyagi biztonság megtalálásában. Én azt tanultam ezekből a váltásokból, hogy könnyen túlértékeljük az anyagiak szerepét és valójában sokkal több örömünk lehet a többi, nem anyagi feltételben.
Hogyan tovább?
A római parti iskola a harmadik éve működik. Mostanra már kevesebb időt igényel tőlem személyesen, hatékonyan működteti a csapat. Ezért márciustól a Flow Alapítvány fejlesztésén is dolgozom operatív vezetőként. Az alapítvány ügye a tanulás. Minél többekhez szeretnénk eljuttatni azt a szemléletet, hogy a tanulás, a személyes fejlődés egész életre szóló lehetőségünk. Mindenki tehet annak érdekében, hogy úgy alakítsa az életét, hogy a legtöbbet hozhassa ki önmagából és érdemes arra összpontosítani, hogy mit tehetünk meg mi magunk a saját boldogságunkért. Az a célom, hogy a saját hatáskörömön túl is tovább éljenek ezek a társadalmilag hasznos projektek.
Mit üzennél azoknak, akik az anyagi biztonságot féltve nem mernek váltani?
Nyilván érthető, ha nem mernek vad döntéseket hozni családfenntartóként. Viszont valamilyen módon érdemes kipróbálni magunkat más szerepekben is. Kóstoljanak bele abba, ami érdekli őket, akár önkéntesként. Legyen valódi rálátásuk, mielőtt fejest ugranak egy új területbe. És ha nagy a különbség abban, amit a napi munka során és az újdonság során érez, akkor mindenképpen érdemes váltani. A belső motiváció megtalálása kulcs a hosszú távú, örömteli munkához.
Te is karriert váltottál? Meséld el nekünk, hogyan csináltad. Jelentkezz itt és mi felvesszük veled a kapcsolatot.
Még több érdekességért csatlakozz a Reloaded - Karrier újratöltve csoportunkhoz!
Olvasnál még karriersztorikat? A Reloaded - Karrierváltás kategóriában még több inspiráló történetet találhatsz.