Örökzöld téma a munkahelyi elégedettség vagy annak hiánya. Nem csak a munkáltató szeretné megérteni, hogyan tudná elnyerni munkavállalóinak bizalmát, sokszor a munkavállaló sem tudja megfogalmazni, mire lenne szüksége igazán.
A DreamJo.bs és az NRC Marketingkutató Kft. felmérése alapján 10-ből 3 ember elégedetlen a munkahelyével, teljes mértékben csak 2 elégedett, 5-en pedig köszönik szépen viszonylag jól vannak. Vajon melyek azok a tényezők, amelyek az elégedetlenséghez vezetnek?
A felmérés eredményei alapján a sorrend a következő:
Alacsony fizetés – Nem lepődtünk meg. Önmagában is nagyon kényes téma, mindezt megnehezíti az is, hogy a kiértékelése igencsak relatív. A fizetés megítélése nagyban függ attól, hogy az egyén tudja-e, más vállalatnál mennyit keresnek ugyanabban a pozícióban, tisztában van-e vele, hogy kollégái mennyit keresnek, jártas-e a külföldi fizetésekben, vagy, hogy milyen családi háttérben nevelkedett, stb. Bizonyos esetekben érthető, ha a vezetőség nem képes lépést tartani az egyének viszonyításaival.
Rossz hangulat – Örülünk, hogy ez a faktor a nemes második helyen végzett, ugyanis tényleg iszonyú fontos foglalkozni vele, mégis elhanyagolják. A felnőtt óvoda – dráma a munkahelyen című írásunkban bővebben is kifejtjük ezt a témát. A legtöbb esetben azért is szorul háttérbe ez a jelenség, mert nincs egy ember, aki átlátná, észrevenné és szólna, hogy „figyeljetek, itt kripta hangulat van, nagyon rossz így dolgozni”. Szerencsére javuló tendencia tapasztalható. Néhány munkahelyen Happiness Manager-ek is dolgoznak, ami lehet, hogy néhol félig-meddig még a humor szintjén marad, de az irány már jó. Happiness Manager-ek, keep up the good work!
Nincs fejlődési lehetőség – Bizony, az ember alapvető igénye a fejlődés és az önmegvalósítás. Mára már különösen kicsúcsosodott az önaktualizációra való igény, az y és z generációkban kifejezetten. Nem kellene sokat, csak 10 évet visszamennünk az időben, hogy lássuk, milyen nagyot fordult a világ e téren. 2018-ban már nem érdemes elhitetni valakivel, hogy ő egy a sok közül és ez így van rendjén, sokkal inkább hangsúlyozni kell az egyedi karrierutak lehetőségét, támogatni az egyén fejlődését és növekedését új és újabb feladatokkal, egyéni célokkal, tréningekkel, nyelvtanfolyamokkal és hasonlókkal, hogy a végére egy egyedi tudással rendelkező, nélkülözhetetlen kulcsfigurává válhasson. Ez lenne hát az ideál.
A minőségi munkahelyi környezet hiánya – Szintén nem egy mellékes szempont. Senki ne vegye magára, de leginkább a KKV szektort érinti ez a problémakör. Valóban nehéz meglátni az irodai bútorokba, a biztonságba, a kényelembe és a praktikumba fektetett anyagiak eredményét. Gondolhatnánk, hogy számokban nem fog mindez megmutatkozni, de tévednénk, ugyanis ott vannak, mint mediáló tényezők, amik hozzásegítették a munkavállalókat a hatékony és eredményes munkavégzéshez.
Rugalmatlan munkaidő – Szigorúan 9-től 5-ig, de gyere kicsit előbb, mert 9-kor már kezdünk, és fel ne állj 5-kor, hiszen még van dolgod, ja és napközben se menj ki, intézd el hétvégén a postát, meg a NAV-ot, meg a gázost. Szóval ez így már nem járja. Érthető, hogy az első 5 helyezett között végzett a rugalmas munkaidő iránti igény. Megkönnyítheti életünket, ha tudjuk, nagy baj nem lesz abból, ha negyed órát késünk, majd holnap megyünk negyed órával előbb. Segítsünkre lehet az is, hogy a napközbeni elintéznivalóinkra szánhatunk időt, cserében persze tovább dolgozunk aznap, de nem megy a munkák a rovására az a stressz, amit a görgetett feladatok okoznak.
Az első 5 ponton túl az elégedetlenség kialakulásához vezethet még a rossz vezetőség, a munkára való büszkeség hiánya, az unalmas, monoton feladatok, a homeoffice hiánya, a céltalan munka, az olyan cégkultúra, amivel az egyén nehezen azonosul vagy, hogy nem elég jó a vállalat hírneve.
Bár nem meglepőek, sőt ésszerűek ezek a tények, mégis azt mondhatjuk, hogy különös állapot rajzolódott ki a kutatásból. Egyértelmű, hogy új kihívás elé állították ezek a munkaerőpiaci változások a kis- és nagyvállalatokat egyaránt és nem lesz könnyű tartani a lépést.