Marada Judit lelkesedve indult el a tanári pályán 14 évvel ezelőtt. Majd a folyamatos odaadó munka után a kiégés őt is utolérte. Az emberekkel való foglalkozás iránti szeretetét megőrizve végül a HR-ben tudott igazán kiteljesedni, ahol már 3 éve remekel.
Mi a végzettséged szerinti foglalkozásod?
Angoltanárként diplomáztam 2006-ban, majd egy évet Angliában éltem, hogy tapasztalatot gyűjtsek angol nyelvterületen. Azt gondoltam, így lehetek csak hiteles tanár. Ezután 4 évig tanítottam közoktatásban. Mindig is ezt szerettem volna csinálni, de sajnos a valóságban sokkal nehezebb volt ez a pálya, mint ahogy elképzeltem.
Mi hiányzott pontosan?
Egy igazi tanárnak nem ér véget ott a munkája, hogy leadja az anyagot, viszont nagyon kevés támogatást kap ahhoz, hogy kreatív legyen, fejlődjön, vagy csak ne vesszen el értelmetlen adminisztrációkban. Ráadásul egy kisebb, családi jellegű intézményben helyezkedtem el, ahol az alacsony létszám miatt jobban bevonódtunk a diákok életébe, de kevés volt az erőforrás arra, hogy ennyi mindent kezelni tudjunk, anélkül, hogy utolérjen minket a kiégés.
Mi történt ezután?
Ekkor Szegeden éltem, de 2011-ben nem sok munka lehetőség volt még egy vidéki nagyvárosban, ezért először is Budapestre költöztem egy jó állás reményében. Egy darabig kerestem az utam, de azt tudtam, hogy mindenképpen emberekkel szeretnék továbbra is foglalkozni. Végül körvonalazódott bennem, hogy a HR lesz az én utam.
Mi tetszett meg a HR-ben?
Láttam, hogy életképes, és hogy megvan benne az egyensúly a humán és a gazdaság területei között.
Mi volt az első lépésed a HR szakma felé?
Akkoriban még kevésbé lehetett elhelyezkedni releváns végzettség nélkül. Egy magánintézményben kezdtem el oktatóként dolgozni, és mellette levelezőn elvégeztem a Szent István Egyetem Emberi Erőforrások szakirányát. Mire befejeztem a képzést, már egy multi cégnél dolgoztam, igaz akkor még fordítóként. Tudatosan arra készültem, hogy bekerüljek egy nagy céghez, ahonnan már könnyebb lesz a diplomámmal a kezemben HR területen elhelyezkednem. Kénytelen voltam kivárni azt az időt, mire beért minden erőfeszítésem.
Hogyan jutottál el a mostani pozíciódig?
A diploma megszerzése után már csak HR területen dolgoztam. Egy hatalmas cégnél dolgoztunk elköteleződést segítő projekteken. Majd átmentem a szolgáltatói oldalra egy munkaerő kölcsönző-, közvetítő céghez; szerettem volna belelátni abba az életbe is de hamar kiderült, nem nekem való – bár rengeteg tapasztalatot szereztem. A mostani helyemen, MERKBAU Kft-nél, tavaly május óta dolgozom, és szerencsére sok olyan dolgot tapasztalok itt, ami azt gondoltam nem elérhető Magyarországon, pláne nem egy magyar cégnél.
Hogy érzed, megtaláltad a helyed?
Igen. Nagyon jól érzem magam a mostani helyzetemben. Szerencsére ma már megtehetjük, hogy válogassunk, én is így tettem, és megtaláltam, amit kerestem. Az élet más területein is, és a munkában is fontos, hogy összepasszoljon az értékrend, és ez most megvan. Itt közösséget találtam, nyitottságot az újra, és az elvárások mellett megvan az a támogatás, amit például a közszférában hiányoltam.
Mi volt a legnehezebb része a karrierváltásnak?
Nehéz volt releváns munkahelyet találni, és nem csak valami hasonlót ahhoz, amit elképzeltem. 30 évesen nagyon nehéz juniornak lenni, anyagilag is. Amikor 10 évvel fiatalabb emberekkel dolgozol együtt, akkor ott motoszkál a fejedben, hogy hol is tarthatnál most, ha vagy olyan szerencsés, hogy elsőre megtalálod a neked való állást.
Mi segített a nehéz időszakokban?
Nagyon egyértelműen és biztosan tudtam, hogy a HR-ben szeretnék dolgozni. És végig ki is tartottam az elképzelésem mellett.
Mit gondolsz, fogsz még váltani?
Nem tudom. Van még más is, ami érdekelne, amit megnéznék, megtanulnék. A marketing például egy ilyen terület számomra. De már nem hiszem, hogy még egyszer megengedhetnék magamnak egy újrakezdést. Szomorú, mert szerintem az ember akkor teljesít a legjobban, ha olyat csinál, amit szeret, de egy bizonyos életkor után már nehezen váltunk. Minél inkább hozzászokunk egy életszínvonalhoz, annál kevesebb az esélye annak, hogy tudunk még önmegvalósítani.
Mit tanácsolnál azoknak, akik a karrierváltást fontolgatják?
Áldozzák rá azt az időt, ami a váltás folyamatához kell, mert kifizetődő. És még annyit, hogy ha nem szerelemből küzdenek az új karrierért, akkor ne is csinálják, úgy nem érdemes.
Te is karriert váltottál? Meséld el nekünk, hogyan csináltad. Jelentkezz itt és mi felvesszük veled a kapcsolatot.