Szabados János 10 év programozói és 10 év sales tapasztalattal rendelkezik. Esetében azonban nem a sales-es évek voltak előbb. A siker neki sem jött könnyen, de néhány kudarccal és rengeteg türelemmel a háta mögött ma már a Prefixbox trójai falovaként – ahogy a Forbes magazin nevezte – dolgozik éppen a lengyel piacra lépésen.
Mikor gondoltál először arra, hogy értékesítő szeretnél lenni?
Programozó koromban a munkahelyemen találkoztam egy értékesítővel, akinek nagyon megnyerő volt a stílusa. Szépen beszélt, jó megjelenésű volt, és egész egyszerűen arra gondoltam, hogy én is lehetnék ilyen.
Ha jól tippelek, ezt megelőzte egy időszak, amikor kiábrándultál a munkádból, máskülönben akárki jöhetett volna, nem kívántál volna rá a szakmájára. Mi volt a probléma a programozással?
Így van. Tudom, hogy nagyon sokan szeretnének ma programozni, de az az igazság, hogy nem lesz mindenkiből jó szakember. A fejlesztőkön nagy a nyomás, folyamatosan lépést kell tartaniuk a legújabb programnyelvekkel, technológiákkal. Középszerűként viszont nem olyan jó buli ez a szakma sem. 10 éve dolgoztam már programozóként, amikor úgy éreztem, hogy már nem akarok mindent tudni erről az egészről, elfáradtam, és elvesztettem a hitem a programozásban.
Mindig is programozónak készültél?
Igen. Informatikai szakközép iskolába jártam, majd programozónak tanultam az egyetemen. Iskolás koromban még informatikai újságokban is megjelentek a szoftverek, amiket írtam. És akkor tényleg szerettem is ezt csinálni. Elég egyértelmű volt, hogy ez lesz az én utam.
Mi volt az első lépés, amit az új karriered kialakításáért tettél?
Mindenféle előzetes ismeretszerzés nélkül elkezdtem állásokra jelentkezni, hátha bejön alapon. Egy dokumentumkezelő szoftvert fejlesztő céghez kerestek sales-est, nulla sales tapasztalatal jelentkeztem és fel is vettek. Tulajdonképpen nekem az volt a USP-m (Unique Selling Proposition), hogy a programozói hátteremnek köszönhetően értek a tech világhoz, ezért el is tudom adni a termékeket. Egyébként szerintem nincs is olyan, vagy csak kevés, hogy valaki bármit el tud adni, szakértőnek kell lenni a területből, ahol értékesítünk.
Ennél a cégnél először hideghívásokat kellett csinálnom. Akkor azt gondoltam, micsoda durva dolog ez a sales. Folyt a víz a hátamról, vért izzadtam – annyira a komfortzónámon kívül voltam, hogy szó szerint rosszul éreztem magam.
Mi miatt tartottál ki?
Valahogy úgy volt ez, mint ahogy az emberek rászoknak a sörre. Először mindenkinek keserű, de mivel annyian szeretik, azt gondoljuk, biztos velünk van a baj, amiért nem találjuk finomnak, ezért tovább kóstolgatjuk, mire egyszer végül jól fog esni. Szóval én is meg voltam győződve róla, hogy a sales akkor is egy jó szakma, ha éppen nekem nem is megy, hiszen másoknak megy, és még szeretik is csinálni.
Hogyan múltak el a kezdeti nehézségek?
Arra gondoltam, hogy valószínű a céggel lehet valami baj, és érdemes lenne megnéznem, máshol hogyan csinálhatnám ezt. Elkezdtem keresni nagyobb cégeket. Fél év után ott hagytam az izzasztó munkahelyet, mert kaptam egy állást a cseh Oracle-nél. Prágába költöztem és junior sales-esként kezdtem dolgozni. Az első két hetemet Dublinban töltöttem tréningen, emlékszem akkor azt gondoltam, hogy „na ez az, valahogy így képzeltem el”.
Hogy sikerült megszerezned ezt az állást?
Először fel sem tűnt nekem, annyira a sales szóra koncentráltam, hogy technológiai sales-est keresnek, így megint csak jól jött a 10 év programozói hátterem.
Hogyan alakult tovább a karriered?
Az Oracle-nél töltött idő elején majdnem kiugrottam a bőrömből, úgy örültem a lehetőségnek. De fél év után már eltűnt ez a lelkesedés, mert sajnos nem volt sikerélményem. Közben kaptam egy jó programozói állásajánlatot az IBM-től, ahol éppen Lotus Notes fejlesztőt kerestek. Két kudarc után, nagy duzzogva, elvállaltam. Két évig ott dolgoztam, de valami végig hiányzott az életemből.
Ezután történtek csak a jó dolgok. Tudtam, hogy a Grape Solutions terjeszkedni készül, és a CEO-ja ráadásul egy régi barátom. Felvettük a kapcsolatot egymással, kezetráztunk, majd ezt követően 2,5 évig dolgoztam náluk. Megjöttek az ügyfelek, az első igazi sikerek, felébredt a motivációm és büszke voltam arra, amit csinálok.
Ezután egy régi ismerősöm, Simon István megkeresett, hogy dolgozzunk együtt akkor induló startup cégénél, a Prefixbox-nál. Ügyfél még nem volt egysem, én meg igent mondtam. Az első 3 évben majdnem 100 ügyfelet hoztam a cégnek. Négy éve vagyok itt, és bő egy éve dolgozom a lengyel piaci nyitáson, itt Lengyelországban.
Mi volt a legnehezebb rész az egész kalandban?
Az, amikor tegnap még programozó voltam, ma már sales-es. Az a tudat, hogy az eddigi tapasztalataim mától semmit sem érnek (persze később beigazolódott, hogy ez nem igaz, de a legelején még így éreztem). A barátaim mind azt mondták, hogy elment az eszem. Nehéz volt visszatérnem egy kiszolgáltatott állapotba, és leadni a sok munkával kiérdemelt szakmai tekintélyem. Hirtelen már senkit nem érdekeltek a korábbi eredményeim, pláne nem az ügyfeleket, akiknek el kell adnom valamit. Csökkent az önbizalmam, ráadásul pont akkor, amikor primadonnát kellet játszani, mert a sales egy kicsit ilyen: szépen fel kell öltözni, mindig a csúcsformádat kell mutatni, és érdeklődni az aktuális vagy leendő ügyfelednél.
Mi segített át ezen a nehéz időszakon?
Az, hogy eldöntöttem, nem akarok többé programozni. Ráadásul ez egy olyan szakma, ahol ha egy évet kiesel, véged van, kész, nem vagy többé piacképes. Így nem is nagyon volt lehetőségem visszatáncolni. Nagyon gyorsan elértéktelenedik a tudás ezen a területen.
Mit gondolsz, fogsz még szakmát váltani?
Idén leszek 45 éves. Lengyelországban élek, szuper kihívások vesznek körül a munkahelyemen. Gondolok ezalatt arra, hogy annyira elfoglaltak ma az üzleti döntéshozók és annyi impulzus éri őket, hogy nálad lehet akár az örök élet titkos receptje is, akkor sem fognak megkeresni, mert mindegy mid van, senkinek nincs rád ideje. Egy sales-esnek ma őrülten kitartónak kell lenni. Egy startupnál dolgozom, tudatában vagyoh, hogy ebből egyszer exit lesz. Őszintén megmondom, arról álmodozom, hogy az exit után, pálinkát fogok főzni egy csendes kis faluban. A lehetőség adott, hiszen okleveles Pálinkamester a legfrissebb diplomám a Corvinus Egyetemről.
Te is karriert váltottál? Meséld el nekünk, hogyan csináltad. Jelentkezz itt és mi felvesszük veled a kapcsolatot.