Mi áll a felmondási hullám hátterében?
A mai munkaerőpiacon a munka és a magánélet egyensúlya már nem csak egy jól hangzó szlogen az álláshirdetésekben, hanem az egyik legfontosabb alapelvárás. Amikor egy munkahelyen a túlóra mindennapos rutinná válik, az teljesen tönkreteszi a dolgozók mindennapjait és hangulatát.
A folyamatos túlterheltség egyenes út a teljes fizikai és mentális kiégéshez. A kimerült kollégák elveszítik a lelkesedésüket, és végül az egészségük érdekében a felmondás mellett döntenek. Ha a vezetőség ráadásul elvárásként kezeli a plusz órákat – sokszor extra fizetség nélkül –, az olyan mérgező légkört teremt, ami pillanatok alatt megöli a cég iránti elköteleződést és bizalmat.
A túlóra rejtett ára: miért nem spórolunk vele?
Sok cég azért oszt ki rengeteg túlórát, mert úgy hiszi, ezzel elkerülheti a csapat bővítését. A gyakorlatban azonban ez egy óriási csapda: a fáradt ember figyelmetlenebb, romlik a munkája minősége, a tényleges hatékonyság pedig drasztikusan visszaesik.
Amikor egy tapasztalt kolléga a sok túlóra miatt feláll és elmegy, a cég nemcsak az ő tudását és szakmai ismeretét veszíti el. Az utód megtalálása és az a sok hónap, amíg az új ember beletanul a munkafolyamatokba, óriási rejtett költséget jelent. Ez a veszteség végül sokkal nagyobb költséget okoz, mint amennyit a cég a túlórákon "nyert".
Hogyan tartsuk meg a kulcsfontosságú embereket?
Ha meg akarjuk állítani a felmondásokat, nem elég a felszínt kapargatni, a probléma gyökerét kell kezelni. Íme a legfontosabb lépések a munkatársak megtartásához:
-
A feladatok hatékony leosztása: A folyamatos túlóra következtében a legtöbbször nem a munkatársak lassúsága áll, hanem a vezetőség szervezési hibája. Át kell gondolni, hogyan dolgozunk, és ha tartósan túl sok a teher, fel kell venni új embereket.
-
Eredményközpontú hozzáállás: Ne azt nézzük, ki hány órát ül az íróasztalnál, hanem azt, hogy milyen minőségű munkát tesz le az asztalra. Ne a bent töltött időt, hanem az elvégzett feladatot és az elért eredményeket jutalmazzuk.
-
Rugalmasság és odafigyelés: A rugalmas munkaidő (például az otthoni munkavégzés lehetősége) és a munkatársak testi-lelki egészségének megóvása ma már elengedhetetlen ahhoz, hogy a cég vonzó és élhető munkahelyeket biztosítson.
A magyar Munka Törvénykönyve szerint a rendkívüli munkavégzést alapvetően 50%-os bérpótlékkal kell díjazni, amely a felek megállapodása alapján szabadidővel is megváltható. Pihenőnapon vagy munkaszüneti napon végzett túlóra esetén a pótlék mértéke a 100%-ot is elérheti (vagy 50%, ha a munkavállaló másik pihenőnapot kap). A jogszabályi háttér alapján a túlóradíj célja a többletmunka és a kiesett pihenőidő méltányos ellentételezése, nem pedig a túlórázás rendszeressé tétele.
Összességében tehát a folyamatos túlórázás gyakorlatának felszámolása messze nem veszteség, és nem is a teljesítmény feláldozása – valójában az egyik legjövedelmezőbb befektetés, amit a vállalatok meghozhatnak. Ha egy munkáltató olyan közeget teremt, amely valóban tiszteletben tartja az alkalmazottak idejét, energiáját és magánéletét, annak pozitív hatása minden szervezeti szinten megmutatkozik. Ráadásul a fizikai és szellemi feltöltődésnek köszönhetően a dolgozók sokkal ötletesebbek lesznek, nyitottabban állnak a problémamegoldáshoz, és kevesebbet hibáznak a mindennapokban. Hosszú távon éppen ez az emberközpontú hozzáállás tesz egy céget igazán sikeressé, stabilabbá és sokkal eredményesebbé – miközben a folyamatos toborzásra és az új emberek hetekig tartó betanítására szánt súlyos összegek is a cég kasszájában maradnak.